A régen élt mozaikcsaládok történetének kutatása azért izgalmas, mert egyszerre nagyon hasonlít és nagyon különbözik a mai nők, férfiak és gyermekek mindennapjaitól és kapcsolataitól.
Arra törekszem, hogy a múlt elbeszéléseiből kiragadjam a történeti érdeklődés perifériájára szorultakat, s önmagukban talán jelentéktelen, de összefüggésükben sokatmondó történetekkel népesítsem be a 18. századi Erdélyt.
Kutatási területem a 19. századi magyar társadalom- és művelődéstörténet, és ezen belül a családtörténet. A projektben ezen kívül a mostohacsaládok blogot szerkesztem.
Egy erdélyi nagybirtokos család kora újkori történetén keresztül vizsgálom az egymással rokoni és érzelmi kötelékben álló emberek stratégiáit, kapcsolatrendszerét, nemzedéki emlékezetének formálódását.
A szatmári béke után francia földre távozott magyarok családjainak sikertörténetei alapján újra kell gondolnunk az ancien régime társadalmáról vallott nézetek jelentős részét.
Művészettörténészként azt kutatom, hogyan tükröződnek az érzelmi viszonyok a családtagok műtárgyakról hozott rendelkezéseiben, és mennyiben járulhat hozzá a családi kapcsolatrendszer ismerete a művek provenienciakutatásához.
A családon belül keletkezett konfliktusokat a családtagok egymáshoz fűződő kapcsolatrendszerén keresztül vizsgálom a feudális jogszolgáltatás iratai alapján.
A 19. századi házasságra kevésbé szoktunk úgy tekinteni, mint a női emancipáció terepére, vagy mint a nemzeti vállalkozások egyik formájára. Kutatásomban a házasságot mint közös (többnyire nemzeti) vállalkozás vizsgálom.
A középkori városi családi kapcsolatok rekonstruálása igazi puzzle-játék, melynek számos darabja marad homályban, de ha egy-egy kép körvonala felsejlik, látható, hogy a mozaikcsalád milyen hétköznapi jelenségnek számított.
Régészként és művészettörténészként síremlékekkel foglalkozom, amelyek egyszerre szöveges, képi és tárgyi forrásként mesélnek az elhunytak és a megrendelők személyéről, társadalmi szerepéről, kapcsolatairól.
A kiskanizsai kertészkedő-piacozók, a „sáskák” jellegzetes gazdasági stratégiáját, családi munkaszervezetét, nemek és generációk közötti kapcsolatait tanulmányozom minden elérhető forrás felhasználásával, a szociokulturáli...
A női szerepekkel kapcsolatos normák 18–19. századi változásai érdekelnek, illetve azok a személyiségek, akik ebbe belesimulnak vagy éppen feszegetik a határokat.
Célom, hogy a Facebookhoz hasonló módon életre keltsem a dualizmus kori magyar főnemességen belül egykor létező családi, társadalmi és egyéb kapcsolatokat.
BME Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék kutató-oktatója vagyok. Kutatási területem az elosztott intelligens rendszerek és internetes technológiák, valamint ezek alkalmazásai az információ szolgáltatásban.
Mintegy másfél évtizede foglalkozom családokkal kora újkori társadalomtörténet keretében. Hasonló munkát végzek, mint a mai társadalomkutatók, csak ezeket az „interjúalanyokat” képtelenség újrakérdezni.
“Vive Ut Vivas!” Kutatási területem a kora újkori politikai kommunikáció, művelődés és udvari kultúra. Doktori disszertációm témája: Thurzó György nádor biccsei udvartartása.
Kutatásaim során a mindennapok horizontja felől közelítek a 19. század történetéhez. A kutatócsoport munkájához a debreceni Rothschnek család kapcsolathálózatának vizsgálatával kapcsolódom.
Kutatási területem a 19. századi pest-budai polgárcsaládok - különösen Szendrey Júlia és két házasságból született gyermekeinek - térhasználata és városreprezentációja ego-dokumentumok alapján.
Kutatási területem a történeti demográfia, ezen belül a 19. század második feléből fennmaradt bonyhádi népszámlálási adatokat, anyakönyveket és egyéb elsődleges forrásokat dolgozom fel.
A “Magyar Családtörténet” Lendület Kutatócsoport a
Magyar Tudományos Akadémia támogatásával jött létre az MTA BTK Történettudományi Intézetében.
Kapcsolat
MTA-Lendület Magyar Családtörténet kutatócsoport,
Humán Tudományok Háza, 1097 Budapest,
Tóth Kálmán utca 4., B. épület, 4. emelet. lendulet.csaladtortenetek@btk.mta.hu