1907 végén egy fiatal magyar költő, Ady Endre új kötettel jelentkezik, Vér és arany címmel. A bátor és őszinte poéta a magyar irodalomban addig szokatlan nyíltsággal vall a két bűvös szó hatalmáról. A századelő Európájában járunk, ahol az ember legfőbb értékmérője valóban a vér és az arany – a származás és a vagyon. A társadalmi piramis csúcsán álló történelmi arisztokrácia még őrzi rangját és tradícióit, mellette azonban már helyet szorít magának a gazdasági ereje mellé politikai hatalmat is szerző burzsoázia.

A pénzvilág urai szerte a világon − Amerikában éppúgy, mint Európában − a főnemesi életformát tekintették követendő mintának. Értékes műkincsek vásárlásával pótolták az ősi családi relikviák hiányát, és az is megesett, hogy családfakutatót fogadtak föl, hogy kékvérű ősök után nyomozzon. Ekkoriban vált egyre gyakoribbá az amerikai milliárdos lányok és az európai arisztokraták házassága is. Vér és arany házassága révén az egyre szegényedő arisztokraták tőkéhez jutottak, cserébe nemesi rangot, magas társadalmi státuszt nyújtottak a milliomos lányoknak. (A korabeli arisztokráciáról bővebben a blogon: “A többiek nem számítanak”. Arisztokrácia a boldog békeidőkben)

Charles Dana Gibson Cupidó koporsója című karikatúrája érzékelteti a a viktoriánus kori angol közvélemény ítéletét a “szegény lordok” és a “dollárhercegnők” házasságairól 

Szerelmi házasság?

1907. október 4-én bejárta a világsajtót a hír, hogy Amerika egyik leggazdagabb örökösnőjét, Gladys Vanderbiltet egy magyar mágnás, Széchényi László gróf jegyezte el. A vőlegény, teljes nevén sárvár-felsővidéki Széchényi László Jenő Mária Henrik Simon (1879–1938) császári és királyi kamarás, a gróf Nádasdy 9. huszárezred tartalékos hadnagya, a főrendiház örökös tagja volt. Nagyapja, Széchényi Lajos „a legnagyobb magyar”, Széchényi István testvérbátyja, dédapja pedig a múzeum- és könyvtáralapító Széchényi Ferenc. Édesapja, Széchényi Imre, az Osztrák-Magyar Monarchia berlini követe, édesanyja Sztáray-Szirmay Alexandra grófnő. A vőlegény bátyja, Dénes szintén a Monarchia követeként teljesített szolgálatot.

A menyasszony a világ leggazdagabb örökösnőinek egyike. Ősei egykor Hollandiából, az Utrecht melletti De Bilt faluból vándoroltak a tengerentúlra a 17. században. Gladys édesapja, a dollármilliárdos Cornelius Vanderbilt, a New York Central Railroad vasúttársaság elnöke. Ő építtette a Rhode Island-i pazar neoreneszánsz luxusvillát, a Breakers palotát. Gladys tizennyolcadik születésnapjára édesanyja nagy bált rendezett New York-i palotájukban. Az ünnepelt személyisége olyan mély benyomást tett az estély magyar szemtanújára, gróf Károlyi Mihályra, hogy évtizedek távlatából is felidézte a látottakat Hit, illúziók nélkül című emlékirataiban: “Mellőztek minden reklámot és látványosságot, csupán rengeteg csodálatos virág volt a termekben és egy nagyon félénk lány, aki szinte nem is beszélt, csak suttogott, mintha mentegetőzni akarna azért, hogy ilyen hatalmas vagyon örököse.” A sajtó által “amerikai szfinx“-nek keresztelt lány a következő években többször utazott Európába édesanyjával együtt. Részt vett az amerikai követségi bálokon, és különféle európai fürdőhelyeken is megfordult, ahol többször is összefutott a fess Széchényi gróffal, de a “nagy találkozás” a berlini amerikai követségen történt. A kölcsönös szimpátia három hét alatt életre szóló szerelemmé lobbant a magyar gróffal.

Gladys Vanderbilt. John S. Sargent portréja, 1906

Akadtak azonban kétkedők, akik nem hittek az effajta szerelmi házasságokban. Elszegényedett, hozományvadász, pórul járt nemesek történeteitől hemzsegett akkoriban a világsajtó. A szkeptikusok jól ismerték Consuelo Vanderbilt történetét, akit édesanyja kényszerített hozzá egy angol arisztokratához, Lord Marlborough-hoz. Az érdekházasság balul végződött: Consuelo 1906-ban szakított férjével, néhány hónappal azelőtt, hogy nyilvánosságra hozták unokatestvére, Gladys Vanderbilt tervezett házasságát Széchényi gróffal, így Consuelo szerencsétlen magánélete  – a sajtó mérgező hatásával átitatva – sötét árnyékot vetett Gladys és László közös terveire is.

Magyarországon annak a dzsentrinek az esete is nagy port kavart, aki egy bácskai milliomos lányt próbált meg behálózni. E történet ihlette Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című folytatásos tárcaregényét. A Vasárnapi Újság hasábjain 1906 óta közölt történetben Mikszáth főhőse az Amerikából hazatért “kiflikirály” lányával való házasságkötéssel szerette volna orvosolni – sikertelenül – a család anyagi gondjait. Aki olvasta a magyar író szatirikus társadalomrajzát, szemernyi kétsége sem lehetett a Széchényi-Vanderbilt-nász indítékai felől. A párválasztás szempontjainak változásáról bővebben a blogon: “Szerelem nélkül is köttethetők boldog házasságok” – Párálasztás a polgárosodás korában)

Marlborough herceg és Conseulo Vanderbilt (Gladys unokatestvére) családi idillje 1905-ben,
egy évvel különválásuk előtt
John Singer Sargent festménye

László és Gladys esküvőjének hírére valóságos társadalmi polémia bontakozott ki.  A sajtóban szinte naponta jelentek meg találgatások, hírek és álhírek a közelgő eseménnyel kapcsolatban. Az idős amerikai írófejedelem, Mark Twain tollba mondott emlékirataiban arról elmélkedett, hogy szerelmi házasság ez, semmi kétség. A jövendőt illetően azonban szkeptikus volt: biztosra vette, hogy az amerikai asszonyt sem a bécsi udvar, sem a kékvérű arisztokrácia nem fogadja majd be. Hasonlóan vélekedett Ady is, aki Rózsika és Gladys című szatirikus tárcájában fejtette ki, hogy nem is az érzelmek, inkább a társadalmi akadályok állnak majd a boldogság útjában. Heltai Jenő viszont maróan ironikus gúnyversben adott hangot kételyeinek:

Ezek a bárók és a márkik
Nem egyen és nem tízen,
Kik egyszer csak hajóra ülnek
És átkelnek a vízen.

New Yorkban, ott a tröszt-negyedben
Kiáll a márki hősül
Húsz milliót kap hozományul
És szerelemből nősül. (…)

Óh gróf Széchenyi, óh Vanderbilt
Gladys  – ez alkalomból,
Becsületszóra kijelentem:
E dal nem rólatok szól.

Ellenkezőleg, én kiírlak
Most például, dicsőül,
A magyar grófról elhiszem, hogy
Ő szerelemből nősül.

Heltai Jenő: Szerelmi házasság

A Vanderbilt-ház New Yorkban a Fifth Avenue és az 57. utca sarkán az esküvőre érkező vendégekkel és a bámészkodókkal. (Az épületet 1926-ban lebontották)

Amerikában még a törvényhozásból is reagáltak a dollárkirálynők “exportjára“. A washingtoni szenátus egyik tagja dühödt támadást intézett az “elzüllött, monoklis” európai arisztokraták ellen, akik gazdag örökösnőket visznek ki az Egyesült Államokból, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a kereskedelmi mérlegre. A szenátor indítványozta, hogy az ily módon a hozományuk szempontjából Amerika számára elveszett lányokra vámot vessenek ki, a kivitt vagyon huszonöt százalékának mértékében. Széchényi László egy magyar gróf önérzetével válaszolt az irigy, sértő vádakra, melyek az európai arisztokrácia egészét illették:

Miféle otthont nyújthattok ti, amerikaiak egy asszonynak, ti, akik sietve és ideges gyorsasággal nyelitek le feleségetek szerelmét, ahogyan ebédeteket szoktátok elkölteni, s azután elsiettek és magára hagyjátok az asszonyt. Innen van az, hogy gazdag leányok, akik a ti életmódotokkal nem tudnak megbarátkozni, inkább mennek idegen emberekhez feleségül. Az én hazámban a férje együtt utazik feleségével, elkíséri társaságokba és mulatságokba, és segíti gyermekeit fölnevelni. Minálunk nem rohan a férj korán reggel az üzletbe, nem issza meg reggelijét állva egy-két perc alatt, hogy azután újra üzletébe rohanjon. Ne higgyék, hogy minden házasság boldogtalan, amelyet amerikai leányok európai nemesemberekkel kötnek, s meg vagyok róla győződve, hogy sokkal több boldogtalan házasság van New Yorkban, mint az óceán másik oldalán bármely európai városban.

Miközben társadalmi párbeszéd folyt a jövendő házasságról, Gladys is igyekezett meggyőzni a közvéleményt arról, hogy jó magyar asszonynak készül. Nyilvánosságra hozták egy levelét, amelyben magyarul mondott köszönetet egy hazánkfiának, aki gulyásbográcsokat és paprikát küldött nászajándékul az ifjú párnak: “Nagyon szépen köszönöm önnek a kedves gulyásbográcsokat és a paprikát. Széchényi gróf és én nagy élvezettel tekintünk az idő elé, amikor ezeket használatba vesszük majd első vadászatunk alkalmával, Magyarországon.”

A Breakers-villa, a Vanderbilt család nyaralója Newportban

Ilyen előzmények után került sor 1908. január 27-én a házasságkötésre, amelyet óriási érdeklődés övezett. Mintegy ötezer ember tolongott a Vanderbilt-palota körüli utcákon, és száz rendőr felügyelt a rendre. Mindenki látni szerette volna New York addigi legköltségesebb esküvőjét. Az esküvő délben vette kezdetét a Vanderbilt-palotában. A palota bálterme rózsákból és orchideákból alkotott barlanghoz hasonlított. Az ablakokat elsötétítették, csak a virágtengerben elrejtett villanylámpák világítottak. A mennyezetről orchideákkal díszített selyemszalagok csüngtek le. A hatvanöt tagú zenekar egy pálmaligetben elrejtve klasszikus zenét játszott. Az esküvőn résztvevő magyar urak – a vőfély, Sigray Antal és a Széchényi család tagjai – díszmagyart, az amerikaiak pedig frakkot viseltek. A pápa táviratban küldte áldását a frigyre, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan a Vatikánban üdvözölheti az ifjú párt. A résztvevők között volt Hengelmüller László báró, a monarchia amerikai követe, Bright angol nagykövet, valamint az amerikai pénzmágnások képviselői: a Morgan, Astor, Roosevelt, Whitney, Pulitzer család tagjai. Kossuth Ferenc és Darányi Ignác miniszterek táviratban gratuláltak.

Gladys Vanderbilt és Széchényi László. Erdélyi Mór felvétele, 1908 körül

A házasokat európai nászútjukon is figyelemmel kísérte a sajtó. Az érdeklődés tovább fokozódott, amikor az ifjú pár április elsején végre megérkezett Budapestre. Csupán néhány napra szálltak meg a Hungáriában, ám ennyi idő is elegendő volt a szemfüles kérelmezők sokaságának, akik különböző indokokra hivatkozva próbáltak anyagi támogatást szerezni Vanderbilt Gladys férjétől. A jelenségre a Borsszem Jankó című élclap egy gúnyverssel reagált:

Egész Magyarország őrülve örvendez,
Lobogós, sátoros ünnepeket rendez,
Pénz-szagra gyűl a nép – s szaglása kiváló –
Dollár királynőjét hazahozta László.
Megjöttek, megjöttek! Oh, nincs többe bánat!
Kéjben úszni látok agg családapákat;
Nincs házbér, nincs tífusz; feledve ami árt,
Mindent legyőz e szó : milliárd ! milliárd !

A fiatal pár első magyarországi otthona a Zemplén megyei Őrmezőn (ma Strazske, Szlovákia) lévő Széchényi-kastély volt (Erdélyi Mór felvétele a Tolnai Világlapjában)

A fiatal pár Budapesten az Andrássy út – Bajza utca sarkán vásárolt villát. A beköltözés előtt egy amerikai építésszel építették át és bővíttették ki

Az amerikai grófné

Az ifjú pár nem volt könnyű helyzetben. Az óceán partján álló pazar luxusvillában nevelkedett lánynak érthető módon idő kellett, hogy beletaláljon új szerepébe. Az amerikai asszony személyét továbbra is irigységgel vegyes kíváncsiság övezte. Széchényi Lászlót pedig a házasságkötés után még hosszú időn át úgy tartotta számon a közvélemény, mint “Vanderbilt Gladys férjét”. Szomory Emil jegyezte fel azt a történetet, amikor 1908 őszén dunántúli hadgyakorlatra érkezett Veszprém városába Ferenc József császár és király, a trónörökös és számos magas rangú katonatiszt. Körülöttük újságírók és fotósok hada tolongott – egészen addig, amíg egy automobilt nem vettek észre a Korona Szálló előtt, melynek gazdája Széchényi László volt. “… és míg a király, a trónörökös és a generálisok angol félvéreiken léptetnek az utcán, a veszprémiek már feléjük se fordulnak, hiszen : »Királynak, trónörökösnek, főhercegnek születik az ember, ez nem Kunst. De a Vanderbilt Gladys férjévé lenni kellett. Micsoda manőver! «” (A Hét, 1908. 09. 20.)

A szkeptikusok jóslataira – miszerint Gladys nem udvarképes és nem fogadja majd be az úri társaság – hamar rácáfolt a valóság, hiszen már 1908 tavaszán megjelent egy jótékonysági estélyen, amelyen József főherceg és felesége, Auguszta főhercegasszony is tiszteletét tette. A nyájaskodó felszín alatt azonban forrtak az indulatok, egyes előkelők lenézték Széchényinét a “petróleumszagú milliói” miatt. Gladys Vanderbilt azonban mindezzel nem sokat törődött. Megtanult magyarul, fittyet hányva a kiejtésén élcelődőkre, mondván: “Én beszélni fogok magyarul és meg kell tanulnom ezt a nyelvet oly tökéletesen, mintha édes anyanyelvem volna.”

Részlet a családi albumból. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár

A magyar grófnévá lett Vanderbilt lány – a Széchényi család hagyományához híven – új hazája önzetlen barátjává és segítőjévé vált. A házaspár nevéhez számos nagylelkű gesztus és jótékonysági akció fűződik. 1910-ben 120 000 dollárt adományoztak a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar nyelv külföldi oktatására. Az első világháború idején Andrássy úti palotájukban hadikórházat rendeztek be. Gladys a Magyar Vöröskereszt önkéntes ápolónőjeként maga is részt vett a betegek és sebesültek ápolásában. 1915-ben megfertőzte a fekete himlő, amelyből szerencsésen felépült. Ápolónői tevékenységéért a Vöröskereszt II. osztályú díszjelvényével tüntette ki az uralkodó. Az Országos Gyermekvédő Liga égisze alatt – amelynek férje 1924-ig volt az elnöke – Őrmezőn árvaházat, Budapesten az Izabella utcában napközi otthont alapított a háborús árvák részére. Gladys Vanderbilt a háború után aktív szerepet játszott a Magyarországot segítő nyomorenyhítő akciókban. Washingtonban és New Yorkban gyűjtést rendezett az amerikai magyarok körében, majd saját költségén szállíttatta haza a rakományt. Az Ung vármegyei felsőremetei birtokon (Remetské Hámre, Szlovákia) gyönyörű természeti környezetben kórházat és amerikai stílusú üdülőtelepet létesített. A kórház négy kórterme és egy szülőszobája tizenöt–húsz beteg elhelyezésére szolgált. Az üdülőkön kívül főként nők és gyerekek gyógyultak a telepen. Támogatást kaptak azok az édesanyák, akik nem tudták gyermekeiket megfelelően táplálni. A szegények ingyen ápolásban és kezelésben részesülhettek, egészségügyi tanácsokkal látták el a lakosságot. A nemes akció eredményeképpen a gyermekhalandóság a minimumra csökkent a környéken. A kórház élén Russay Gábor, a közeli szobránci fürdő híres orvosa állt, mellette Rudnyánszky Katica ápolónő tevékenykedett.

A remetevasgyári kórház (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

A Monarchia felbomlása és a forradalmak lezajlása után Széchényi László a magyar diplomácia szolgálatába lépett. Horthy Miklós kormányzó 1921. december 14-én nevezte ki követté –akkoriban csak a nagyhatalmaknak volt nagykövetségük – és bízta meg a Washingtonban felállítandó magyar királyi követség vezetésével. Széchényi feleségének köszönhette, hogy otthonosan mozgott a társadalmi-gazdasági elit köreiben, így sikeresen építette ki a függetlenné vált Magyar Királyság amerikai kapcsolatait, tizenegy éven keresztül, 1922 és 1933 között. Említést érdemel a grófnénak a magyar textilipar amerikai népszerűsítéséért tett szolgálata is. Férje washingtoni kinevezése után is rendszeresen budapesti cégtől, Fischer Júlia szalonjából rendelt ruhákat. Nagyra értékelte a hazai csipkeverést is, a balatonendrédi csipkeverőnők munkáit például 1924-ben kiállításon mutatta be Amerikában.

A washingtoni magyar követség (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Széchényi 1933 és 1935 között a londoni magyar követség élén folytatta a diplomáciai munkát, ám egyre súlyosbodó szívbaja miatt nyugdíjba vonult, és 1938-ban meghalt. Gladys élete végéig szerető hitvese maradt. Öt lányuk született: Kornélia, Alice, Gladys, Sylvia  és Ferdinandine. Alice és Sylvia kezét magyar gróf kérte meg: előbbi gróf Hadik Béla, utóbbi gróf Szapáry Antal hitvese lett.

Gladys Vanderbilt férje 1938-ban bekövetkezett halála után, a közelgő világégés előestéjén Amerikába költözött. A háború alatt az amerikai Vöröskereszt önkéntes munkatársa volt Newportban, 1945 után pedig folytatta a Magyarországra irányuló segélyakciók szervezését. Kórházaknak és magánembereknek egyaránt küldött csomagokat. A Bajorországban élő Károlyi Erzsébet 1949-ben írta sógornőjének, Károlyi Mihályné Andrássy Katinkának: “Gladys Széchényi-Vanderbilttől is kaptam néha csomagot, pedig őt valóban alig ösmerem. Ő, úgy látszik, nagyon bőkezű és sok jót tesz.”

Nem véletlenül nevezték őt el “a magyarság First Lady”-jének. Az Amerikai Magyar Világ című emigráns újság a legjelentősebb amerikai magyarok (!) egyikeként tartotta őt számon: “Gróf Széchényi Lászlóné Vanderbilt Gladys, magyar nagyasszonnyá lett amerikai nő, a háború okozta magyar nyomorúság bőkezű, önzetlen segítője”. 1965-ben bekövetkezett haláláig a magyar emigránsok támogatója maradt lányával, Széchényi Szilviával és vejével, Szapáry Antallal együtt.

A Széchényi család.  Ferdinandina, Szilvia, Gladys, Alíz, Kornélia és az édesanyjuk, Gladys Vanderbilt
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!