Családtörténetek blog
Egy özvegyasszony identitásváltása a reformkori Pozsonyban
Tóth Árpád, a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének egyetemi docense cikkében azt mutatja be, hogy miként teljesedhetett be a reformkor végén egy magyar nemesúr és egy szőlőműves családból származó, német polgárasszony szerelme, amelynek társadalmi, kulturális és vallási szempontból is jelentős távolságokat kellett áthidalnia.
Több szempontból is rendhagyó esküvőt tartottak 1839. augusztus 18-án a pozsonyi német evangélikus gyülekezet templomában. Johann Tremmel lelkész azon a vasárnapon egyetlen párt esketett össze, a 46 évesen még mindig agglegény Ponori Thewrewk József ügyvédet és Maria Magdalena Achsot, aki addigra 11 éve özvegy volt családi állapota szerint, de 33 évesen még mindig partiképesnek számított. A házasulók a koronázóváros közéletének rangos tagjait kérték fel tanúiknak. Egyikük Paul von Ballus borkereskedő, az esküvő után három hónappal már városi tanácsnok, ám főként a Pozsonyról 1823-ban megjelent könyve megírásával hírnevet szerzett férfi. Másikuk pedig Johann von Blaskovits választott polgár, a város több, a megelőző években alapított jótékony célú intézményének (árvaház, kisdedóvó, süketnémákat tanító intézet) vezetője vagy vezetőségi tagja. A két tekintélyes férfiú alighanem ugyanúgy tisztában lehetett a házasulók előéletén szeplőt okozó ténnyel, ahogyan a lelkipásztor. A párnak addigra ugyanis volt már egy közös kisfia, akit éppen Tremmel keresztelt meg másfél évvel korábban.
A pozsonyi német evangélikus gyülekezet temploma
Ponori Thewrewk József és Maria Magdalena Achs házassági bejegyzése a gyülekezet házassági anyakönyvében
A 1838. februári keresztelőről szóló anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint a gyermek „törvényes” születésű volt, ami azt jelentette, hogy a szülők egymás házastársai. Lehetséges vajon, hogy Tremmel lelkész valóban nem tudott a szülők valóságos családi állapotáról? Aligha, hiszen addigra már három és fél évtizede szolgálta gyülekezetét, és nyilván ismerte az újszülött anyját, ugyanis (kézírása alapján ítélve) ugyanő keresztelte meg egykor Maria Magdalena Achsot, majd eskette 1824-ben, első házassága alkalmával. De Ponori Thewrewk sem lehetett ismeretlen számára, habár ő reformátusként valószínűleg nem tartozott Tremmel gyülekezetéhez. Az Erdélyben született férfi ugyanis ekkoriban már pozsonyinak számított, hiszen különféle irodalmi és régiségbúvár munkái a városban jelentek meg, 1832-ben pedig az evangélikus líceum önképzőkörének elnökeként működött, és a gyülekezet által fenntartott intézmény tisztségviselőjeként nyilvánvalóan hivatalos kapcsolatban is álltak egymással. De ha más miatt nem, legalább annak alapján gyanakodhatott Tremmel tiszteletes, hogy a szülők (a szokásokkal ellentétben) nem egy házaspárt kértek fel gyermekük keresztszüleinek, hanem Maria Magdalena tíz évvel fiatalabb, még hajadon húgát, valamint Ludwig Blau arcképfestőt és litográfust.
Johann Tremmel, 1804-1845 között a pozsonyi német evangélikus egyház lelkésze
A pap mégis a „házasságban fogant” (ehelich) rubrikába húzott vonalat, és hogy a kegyes hazugság eszközéhez folyamodott, ezt több ok is magyarázhatja. Ezek közé tartozik, hogy talán nem kívánta kellemetlen helyzetbe sodorni a tekintélyes közéleti szereplőt. Emellett a házasságon kívüli szexualitás a korszak városaiban széleskörű gyakorlatnak számított, amivel az egyházak is szembesültek, és feltehetőleg nem váltott ki megdöbbenést vagy mély megbotránkozást a lelkészek között egy-egy újabb ilyen eset. Pozsonyban különösen: a belvárosi római katolikus plébánián az 1830-as években minden negyedik-ötödik gyermeket házasságon kívüliként kereszteltek meg (évente 150-200 újszülöttet), a főként napszámosok és szőlőművesek lakta Virágvölgy külvárosban ennél is magasabb volt ez az arány, ott egyes években a születettek felét is meghaladta. Bár az evangélikus népességben ennél egy nagyságrenddel kisebb volt a „fattyú” gyermekek szülésének hányada, de az ő gyülekezetükben is minden évben került néhány ilyen újszülött a keresztelőmedence elé. A házasságon kívüli fogantatások gyakorisága mögött vélhetően ott húzódott a liberális korszellem, amely nemcsak politikai téren hatott, hanem olymódon is, hogy az egyén a mindennapok során a korábbinál jobban érzékelhette saját szabadságát és ezzel egyúttal csökkent a mozgásterét korlátozó közösségi (a család vagy az egyháza felől származó) normák visszatartó ereje. A pozsonyi lutheránus gyülekezet lelkipásztorai körében amúgy is a liberális teológiai irányzat volt népszerű ekkoriban, amely rugalmasabban viszonyult az évszázados egyházi előírásokhoz, mint az inkább a vidéki szlovák evangélikus gyülekezetekben követett, a dogmák hagyományához erősebben ragaszkodó ortodox lutheránus irányzat.
Ponori Thewrewk József és Maria Magdalena Achs kapcsolata azonban egy fontos ponton különbözött a törvénytelen ágyból született pozsonyi gyermekek szülőpárjainak többségétől. Az „illegitim” gyermekek többsége ugyanis alighanem alkalmi viszonyból származott, legalábbis az anyakönyvben az apa nevének fenntartott hely jellemzően üresen maradt, ami azt jelzi, hogy az apa vagy valóban ismeretlen volt, vagy csak titokban akarta tartani a személyét. A szülei házasságát másfél évvel megelőzően megszületett Emilt viszont újabb testvérek követték – (a bátyjához hasonlóan esküvő előtt fogant) Árpád 1840-ben, Aurél 1842-ben, majd két lány, Paulina Katalin 1843-ban és Amália 1845-ben. Talán csak azért nem több, mert az anya Amália születése után két hónappal tüdőgyulladásban elhunyt. Mindezek alapján valószínűnek látszik, hogy a pár kapcsolata nem hogy futó viszonynak nem tekinthető, de még a házasságra sem kényszerből került sor. Elképzelhető, hogy Tremmel lelkész és az őket ismerő környezetük szemében Ponori Thewrewk és Achs kapcsolata olyannak látszhatott, mintha már házasok lettek volna.
Kapcsolatuk kialakulásának körülményei jelenleg ismeretlenek, ám a máskülönben kulturális értelemben valószínűtlen egymásra találás mögött hajlamosak lehetünk a romantikus szerelem a korban divatozni kezdő eszményeit keresni. Ám a polgári forradalmat megelőző évtizedek egy további értelemben is új szakaszt nyitottak Magyarország történetében. A korabeli társadalom egyre kevésbé igazodott a korábbi nemzedékek által magától értetődőnek tekintett társadalmi távolságokhoz, és ennek egyik látványos nyoma volt a hagyományos társadalmi határokat átlépő házasságok gyakorlatának terjedése, a városokban különösen. A katolikusok és protestánsok közötti, úgynevezett „vegyes házasságok” kérdését forró vitapontnak tekintették az 1840-es évek országgyűlésein, de ez nem csupán (a liberálisok részéről) elvi vagy (a katolikus klérus tekintélye szempontjából) hatalmi kérdésnek számított, hanem mind szélesebb, a politikán kívül élő embercsoportok valóságos, magánéleti ügyének. Ráadásul amellett, hogy a közélet a katolikusok és protestánsok közötti házasodás szabályozására reagált látványosan, a sokféle módon heterogén lakosságú városokban más dimenziók mentén is sűrűn megtörtént, hogy egymástól eltérő hátterű emberek választották egymást házaspárnak. Nemesek és közrendűek, városi és falusi gyökerűek, magyarok, németek vagy szlovákok. Ponori Thewrewk József és Maria Magdalena Achs házassága ebből a nézőpontból tekintve is tanulságos eset.
Köznemesek Barabás Miklós Nemzeti divatkép sorozatából
Ponori Thewrewk József a reformkori Pozsony számos közéleti szereplőjét megörökítő Ferdinand Lütgendorf báró 1826-ban készült rajzán
(Galéria mesta Bratislavy/Pozsonyi Városi Galéria, C 1296)
A vőlegény származásáról nem csak annyit tudunk, hogy magyar nemesi famíliában született. A családi hagyomány szerint még Hunyadi Jánostól szerezték címerlevelüket, és azóta is, tehát évszázadokon át földbirtokosok voltak Erdélyben. Ráadásul a Ponori Thewrewk házassági bejegyzésében használt kifejezés – miszerint „több vármegye táblabírója” volt – a felbomló rendiség időszakának jellegzetes, sűrűn használt szószerkezete, amelynek kommunikációs értéke úgy foglalható össze, hogy viselője a köznemesség olyan tagja, aki személyes érdemei alapján méltán örvend köztiszteletnek. A korabeli, gyorsan szélesedő nyilvánosságban használt nyelvi eszközként leginkább ez a „címzés” szolgált iránytűként, amikor a bármilyen okból kiemelkedő személyeket megkülönböztető ranggal próbálták megjelölni a máskülönben európai összehasonlításban is kifejezetten népes, és ennek megfelelően kulturálisan és vagyonilag is tagolt magyarországi köznemességen belül.
Ponori Thewrewk József “utazás-naplójának” 1846-os kiadása
A késő rendi társadalom gondolkodásmódja szerint nehezen lehetett volna távolabbi kulturális hátterű házastársat találni, mint a leendő feleségét. A református, magyar nemesúr által választott Maria Magdalena Achs nem egyszerűen evangélikus, német polgárasszony volt. Kulturális gyökerei egy olyan társadalmi közeghez kötötték, amely ekkoriban Pozsonyban a sokszínű városi társadalom egyik karakteres és elkülönült tömbjének számított: a bortermelő szőlőművesekhez.
Ez utóbbiak számszerű súlyáról beszédes adat, hogy a város összes polgárának több mint tizedét tették ki. Arányuk a 18. század utolsó negyedében tetőzött, amikor minden ötödik újonnan felvett polgár közülük került ki. Nagy többségük (73-78 százalékuk) a város evangélikus kisebbségéhez tartozott. Presztízs tekintetében viszont a városi lakosság alsóbb csoportjai közt volt a helyük. Az is sokat elmond a pozsonyi bortermelés sajátos helyzetéről, hogy míg a város sokféle adóalapja közül a (szőlőművesek, valamint a Pozsonyban élő nemesek, a kereskedő és kézműves polgárság által vegyesen birtokolt) szőlőföldekre a teljes adóteher igen nagy része, egy kilencede jutott a 19. század elején, addig maguknak a szőlőművesek fejadója ennek csak felét tette ki, és az évtizedek múltával csak tovább csökkent.
Pozsony látképe észak felől, az előtérben szőlőskertekkel és azokban dolgozó szőlőművesekkel
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Képcsarnok, T6157)
Az evangélikus szőlőművesek egy további sajátossága a nagyfokú zártságuk. A mintegy 150, ebbe a körbe tartozó nemzetség jellemzően a városhoz közel fekvő néhány Moson megyei gyülekezetből (főként Levélből, Hegyeshalomból, Gálosból, Miklósfaluból, Zurányból) vándorolt be Pozsonyba a 18. század elejétől kezdve, ám ott is megőrizte korábbi kapcsolatait: saját körön belül házasodott. Ezt a zártságot csak fokozta, hogy kifejezetten ritkán fordult elő, hogy fiaik nem a hagyományos családi megélhetést követték, hanem kézműves mesterséget tanultak ki. Erre leginkább akkor került sor, ha nagy számban érték el a fiúgyermekek a felnőtt életkort egy-egy családban. A már beilleszkedett nagybácsikat a városba településben követő unokaöcsök a városi szőlőműves közösség szokásaihoz alkalmazkodtak. A nagy többségük német volt, de nemcsak ők, hanem a szlovák nyelvű családok is a német, nem pedig a közös magyar-szlovák evangélikus eklézsiát választották gyülekezetüknek Pozsonyban.
A Dax (másként Dachs) polgári szőlőműves család sírja a Kecske utcai evangélikus temetőben, Pozsonyban
Az Achs család is ezek közé tartozott. Maria Magdalena dédapja így települt Pozsonyba 1745 körül és attól kezdve a legtöbb férfi leszármazottja, valamint a lányok férjei ugyanezen a módon keresték a kenyerüket; 120 év alatt 41 alkalommal nősült ehhez a rokonsághoz tartozó, Achs nevű férfi a város evangélikus templomában, és e családalapítások tapasztalata illeszkedik ehhez az általános képhez. Maria Magdalena első házasságával szerzett rokonsága is ezt a társadalmi mintázatot követte. A férj, Andreas Meidlinger a 19. század elején a legtehetősebb pozsonyi szőlőműves famíliák egyikébe született, ilyen családnevű szőlőműves, Wolfgang Meidlinger (Andreas dédapja) pedig már 1689-ban élt és nősült a koronázó városban. A Meidlinger-Achs házaspár apai és anyai rokonságát, az ezekben azonosított családokat sorra véve nem találunk olyan ágat, amely módosítaná ezt az összképet. Stratégiai választási helyzeteiben belterjes, endogám házasodási gyakorlatot követő közösség vette körül az 1828-ban fiatalon megözvegyült Maria Magdalena Achsot, ő azonban ebből a körből kilépve állt oltár elé a következő házasodása alkalmával.
Nyilvánvaló, hogy a Ponori Thewrewkkel kötött újabb házasság radikális eltávolodás ettől a gyakorlattól. Az a kérdés viszont felvetődik, hogy ez a lépés a kor jellegzetes társadalmi mozgásai közül melyiket is példázza: a rendies határok elhalványulása révén megvalósuló erőteljesebb társadalmi integráltságot, vagy inkább a társadalmi mobilitást, tehát a társadalmi csoportok közötti sikeres váltást – az egyiknek az elhagyását és a sikeres beilleszkedést egy másikba. Ennek megítéléséhez az 1839. évi esküvőt követő döntéseket érdemes figyelembe venni, és noha roppant töredékes a kép, a „régi” közösséggel való kapcsolattartás terén értelmezhetőek a változások.
A Meidlinger-Achs családfa
Maria Magdalena Achs ugyanis nem tiszta lappal lépett második házasságába, hanem magával hozta előéletét egy sajátos szerkezetű mozaikcsalád formájában. Andreas Meidlingertől egyetlen gyermeke született, egy Johann Paul Meidlinger nevű fiú, aki a 12. évét töltötte be anyja újabb esküvője idején. Ám családja ennél is népesebb volt, férjének ugyanis az első feleségétől is született négy gyermeke, és közülük három még mostohaanyjuk, Maria Magdalena Achs újabb férjhezmenetele időpontjában is életben volt. Az árvák közül a legifjabb, Theresia Meidlinger csupán hatodik événél járt, amikor elveszítette anyját, és tíz, amikor apja is elhunyt, ám a legnagyobb testvér, Adam Andreas is csak hat évvel volt idősebb nála. Felmerül tehát a kérdés, hogy a szüleik nélkül maradt, de rokonok (mostohaanya, nagybácsik és unokatestvérek, továbbá egy szintén polgári szőlőműves keresztapa) körében élő gyermekek felnevelését ki támogatta és milyen keretek között.
Jelenlegi tudásunk mellett az a kérdés nem válaszolható meg, hogy Ponori Thewrewk József és Maria Magdalena Achs szerelmi kapcsolata mikor kezdődött – erre talán irodalomtörténészek filológiai kutatása adhatja majd meg a jövőben a választ. Az mindenesetre figyelmet érdemel, mert a mostohagyerekekkel kapcsolatos esetleges terhek csökkenése irányába mutat, hogy a három testvér viszonylag rövid idő alatt, 1835 februárja és 1838 októbere között megházasodott, ezzel saját családra talált és így kilépett az árva, és emiatt eltartásra szoruló státuszból. Elsőként a legkisebb, Theresia még 17. életéve elérése előtt (vagyis igen fiatalon), aki egy szintén pozsonyi szőlőműves dinasztiában született, megözvegyült férfinek lett a felesége. Ez a vő, Gottlieb Wurm (1800–1849) már ezt megelőzően is családtagnak számított, első felesége ugyanis Andreas Meidlinger nővérének volt a lánya. Ettől kezdve Wurm vált a Meidlinger-árvák mentorává. Neve feltűnik mindazokban a szimbolikus helyzetekben, melyek az önállósodás és a családalapítás eseményeihez kapcsolódnak: házassági tanúként a két nagyobb Meidlinger testvér esküvőin, keresztszülőként (feleségével) pedig a sógor házaspárok születendő gyermekei mellett. A pozsonyi evangélikus társadalomban általánosan ez a hagyományos patronálási rendszer működött, és úgy látszik, Maria Magdalena Achs mostohagyermekei körül Wurm, ez a szőlőműves megélhetését ekkora már városi haszonbérlettel is kiegészítő, tekintélyesnek számító ember nőtt bele ebbe a szerepkörbe. Ebben az összefüggésben nyer jelentőséget, hogy a középső gyermek, Susanna Meidlinger házasodása kapcsán az is kiderül, hogy az akkor 21 éves menyasszony apai nagybátyja, Paul Meidlinger (1779–1856) családjánál élt, vagyis már ekkor, 1837-ben, újabb esküvőjét megelőzően sem a mostohaanyja volt a gondviselője. A keresztszülői kapcsolat és a korabeli Pozsonyban ehhez szervesen kötődő házassági tanúi szerep bizonyos mértékig mérlegelés és választás eredménye mindkét fél részéről, és ezt figyelembe véve kimondható, hogy az özvegy Maria Magdalena Achs és mostohagyermekeinek családjai között sem ekkor, sem később nem volt olyan viszony, amelyet jelentős szerepvállalásként lehetne értelmezni. Pedig kézenfekvő lenne feltételezni, hogy az ügyvéd foglalkozású és elismert közéleti személyiségnek számító Ponori Thewrewk felkérése a gyermekek keresztapjának ésszerű és a szokásokkal konform választás lett volna.
Más a helyzet Maria Magdalena Achs első házasságából született fiával. Az ifjú Johann Paul még ifjabb féltestvéreinek születése után is velük lakott, gondviselője pedig – az evangélikus líceum anyakönyvében alkalmazott írásmódot átvéve – Török József volt a „nyelvészeti elemoskola” elnevezésű osztályban is, 1841 tavaszán. Ezután viszont nem követhető nyomon az életútja, csak annyi biztos, hogy pályafutása nem alakult párhuzamosan féltestvéreinek a magyar szellemi életben elért kimagasló szerepével. Az anyjuk halála után apjukkal Pestre költöző fiúk közül Ponori Thewrewk Emil (1838–1917) klasszika-filológus professzor, Ponori Thewrewk Árpád (1839–1903) irodalomtörténész, (a családnevének nemesies hangzását tudatosan feladó) Török Aurél (1848–1912) pedig orvos és antropológus lettek, mindannyian elismert tudósok. A Meidlinger fiú viszont Pozsonyban maradt, és foglalkozását az anyakönyv a talányos Galanteriarbeiter névvel írta le, amikor 1853-ben – évekkel azután, hogy anyját is eltemették – egy katolikus vargamester lányával oltár elé állva tűnt fel.
Ponori Thewrewk Emil
Hogyan alakultak végeredményben az 1839. évi házasság kapcsán a két házasuló közösségi kötődései? Emil keresztelése idején azt is bejegyezték, hogy a református édesapa elfogadta, hogy a fiát evangélikusnak kereszteljék meg, ami meglepő, mivel a kor gondolkodásmódja szerint inkább az lett volna várható, hogy a fiú gyermekek az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követik. Ezen az első eseten kívül azonban a gyermekekkel kapcsolatos döntésekben mintha inkább az apa hátterét adó kultúra érvényesült volna jobban. Ilyennek tekinthető a fiúk keresztnevének kiválasztása. A legidősebb nevének részeként az Emil, csak úgy, mint négy évvel később az Aurél olyan keresztnevek, amelyek ritkán, és jellemzően jogász képzettségű (így az ókori Róma történetével találkozó) értelmiségi apák családjában fordultak elő a gyülekezetben, az Árpád fiúnévként viszont ekkor szerepel legelső alkalommal a pozsonyi evangélikus anyakönyvben. Az erős nemzeti érzelmű, politikailag viszont kormánypárti apával kapcsolatban azt is érdemes figyelembe venni, hogy sokféle irányba mutató érdeklődésének részeként a magyarság múltjával is foglalkozott és publikált is ezen a téren, így a második fia nevének megválasztása a korai magyar történelem iránti fogékonysága lenyomatának értelmezhető. A családi identitás hangsúlyainak változását jelzi az is, hogy 1843-tól kezdve az újabb gyermekeket már nem a német, hanem a magyar-szlovák evangélikus gyülekezetbe vitték megkeresztelni Pozsonyban. Ez több okból is meglepő változás, nemcsak azért, mert ez a gyülekezet igen kis létszámú (évi 5-20 keresztelésre kerül sor) és mert kifejezetten alacsony társadalmi státuszú szülők tűnnek fel az anyakönyv lapjain. Ennél is jellegzetesebb, hogy szinte kizárólag szláv nevű vagy szlovákok lakta területről érkezett családok alkották ezt a közösséget, amelyhez a házaspárnak aligha lehetett kapcsolódása. Ezért az tűnik valószínűbbnek, hogy Ponori Thewrewkék inkább a német gyülekezettől kívántak távolodni, mintsem a főként szlovák kötődésű másik eklézsiához közeledni. Ez a döntés értelemszerűen Maria Magdalena Achs esetében jelentett nagyobb mértékű elszakadást az eredeti kötődéseitől. A legmeglepőbb azonban a felekezeti identitás terén történt, legalábbis amennyire a legidősebb fiú, Ponori Thewrewk Emil idős korában apjáról írott sorai alapján ez megítélhető. Az agg tudós 78 évesen, kevéssel elhunyta előtt jelentette meg az apjáról írt hosszú visszaemlékezését, amelyben röviden szót ejt anyjukról is – akinek halálakor egyébként csak hét éves volt, így valószínűleg kevés emléket őrizhetett róla. Innen tudjuk meg, hogy a család Pestre költözése után mind a négy, még életben lévő gyermek katolikus nevelésben részesült, ami apjuk és „üdvözült anyjuk” kívánsága szerint alakult így. Azért furcsa ez, mert Maria Magdalena Achsot evangélikus szertartás szerint temették el 1845-ben, ráadásul a német evangélikus gyülekezetben annak egyik lelkésze, Stromszky búcsúztatta. Igaz, fiának visszaemlékezését ezen a téren is elfogult értelmezési szándék szőhette át, akárcsak azon a ponton is, amikor „a régi Aachsz Mihály írót” anya felmenőjeként említette, és anyját ezáltal „írónak ivadéka ’s írónak neje formában” mutathatta be – holott a valóságban a vallásos irodalomban is tevékeny, 17. századi evangélikus lelkész Michael Achs inkább ugyanabból a mosoni német evangélikus közösségek alkotta térségből származhatott, mint a pozsonyi szőlőműves Achsok.
Milyen tanulságok vonhatók le végül a szokatlan házasságból? Minden töredékességük ellenére az adatok azt sugallják, hogy a reformkori Magyarország urbanizált rétegeiben reálisan megvalósulhatott és stabil alakot ölthetett a nagy társadalmi-kulturális (rendies) távolságot áthidaló szerelmi kapcsolat, mert ezt az érintettek környezetének meghatározó része is elfogadta. A bemutatott eset viszont azt is jelzi, hogy ehhez az egyik fél kiszakadása kellett az addigi miliőjének szokásrendszeréből. A reformkorban, ebben a személyes identitás formálhatóságával korábban nem tapasztalt mértékben szembesülő és a közösségi hovatartozás kérdéseinek megválaszolására oly sok energiát szánó korszakban Ponori Thewrewk József és Maria Magdalena Achs közül mintha a feleség tette volna meg a nagyobb utat a korábbi környezetétől való eltávolodás terén.
*
A cikk a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban megvalósuló NKFIH Tudományos Mecenatúra Katt(anj) a tudományra! (MEC-N140829) projekt keretében készült.
