Családtörténetek blog
“… ezüstben foglalt aranyos Griff köröm, Mellyen Méltóságos Gróff Eszterhás Familia Czímere vagyon…” Műkincsek az Esterházy-család történetének szolgálatában
Bódai Dalma, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa cikkében az Esterházy-kincstárban található “griff köröm” családi titkait járja körül. Eközben arra is fényt derít, hogy miként színlelte Esterházy Pál a 17. század közepén kötődését az angol uralkodóházhoz. A cikk a Sorsfordító virtuális családtörténeti kiállításhoz kapcsolódik, amely a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport közös projektjeként készült.
A 16. századtól kezdődően, mikor a könyvnyomtatás és a földrajzi felfedezések nyomán kitáguló világ újdonságai a reneszánsz ember csillapíthatatlan kíváncsiságával és tudásvágyával találkoztak, létrejött egy olyan gyűjteménytípus, melynek célja már nem csupán az értékfelhalmozás volt (főként könnyen pénzzé olvasztható ötvösművek formájában), hanem egyfajta reprezentációs műfajjá lépett elő. Ezek a gyűjtemények voltak az ún. Kunstkammer-ek. A korábbiaktól eltérően a Kunstkammerek nyitottak voltak, s ha bárki nem is, de az adott gyűjtő társasági köre megtekinthette a bennük felhalmozott kincseket, természeti ritkaságokat és műremekeket. A Kunstkammer ily módon az adott gyűjtő személyes vagy családi hatalmi-politikai reprezentációjának egyik alkotóelemévé is válhatott. A tárgyakon keresztül mutatta meg saját, illetve családja, rokonsága befolyását, például címeres ötvösművekkel, vagy (a családi emlékezet szerint) egy-egy uralkodóhoz vagy más neves személyhez kötött tárgyakon keresztül.
Az Esterházy család gyűjteménye Fraknóban
A Kunstkammer-ekben a világ, és benne az ember egy különleges, tudatos komponálással kialakított térben, egyfajta mikrokozmoszban jelent meg. Az ilyen, főként az uralkodói, illetve a főúri udvarokban (és később Nyugat-Európában néhány művelt polgár kezén) felhalmozódott gyűjteményekben számos különféle tárgytípussal találkozhatott a látogató: festmények, ötvösművek, ékszerek, természeti ritkaságok, fegyverek, mechanikai szerkezetek, üvegtárgyak, numizmatikai emlékek és antikvitások kaptak benne helyet, és gyakran könyvtár is tartozott hozzá. Megtalálható volt itt minden, ami régi volt, az adott főúr és családja múltját és jelenét őrizte, de volt minden más is, amit a gyűjtő különösnek, értékesnek, bemutatásra méltónak tartott, a tudományos szemlélet és a humanista retorika szabályai szerint, a tárgyak neveihez fűződő analógiák alapján rendszerezve.
A Sorsfordító című interaktív virtuális kiállításban a látogató a 17–18. századi nyugat-magyarországi udvarok egyik legfényesebbjének kincstárából, Esterházy (I.) Pál (1635–1713), egy hercegi rangig emelkedő katolikus, aulikus főnemes fraknói gyűjteményéből láthatja azt a tárgyat, amely az ő személyes allegóriájaként is értelmezhető. Ez a darab egy griff, illetve szirénfigurával díszített szarvserleg, melyet a korabeli források csak „griffköröm”-ként írnak le. Hogy ez a tárgy miért Esterházy Pál személyes allegóriája? Miként került az Esterházy családhoz, és hogyan alakult a története? Hogyan kapcsolódik (az emlékezet szándékos torzításával) az angol uralkodóházhoz? A kérdések megválaszolása összetett, először vizsgáljuk meg közelebbről röviden, a legjellemzőbb példákat kiemelve Esterházy Pál gyűjtési tevékenységét, és az amögött meghúzódó, tudatosan megkomponált és reprezentált mecénási önképet.
Michael Filser (Felser): Esterházy Pál ugrató lovas szobra, 1691. Fraknó várának belső udvara. (Fotó: Bódai Dalma)
Az Esterházy-család a 17. században kivételesen gyorsan emelkedett az ország legelőkelőbb és legbefolyásosabb tagjai közé. Bár évszázadok óta nemesi família voltak, az új, grófi, majd hercegi rangban egészen más önreprezentációs stratégiához kellett fordulniuk: igyekeztek a család minél szélesebb rokoni és politikai hálózatát, valamint a régmúlt időkbe visszanyúló történetét, nagy őseinek tetteit megeleveníteni, ezáltal a hatalomban betöltött szerepüket, és az ország előkelőségei között elfoglalt helyüket hangsúlyozni.
Benjamin Bloch: Esterházy Pál. 1655.
Esterházy Pál már egészen korán, apja nádori udvarának légkörében (ahol a kor politikai elitje szinte kivétel nélkül megfordult), valamint tanulmányai során megtapasztalta, hogy a művészet segítségével hogyan fejezhető ki a család, illetve saját maga előkelősége, befolyása, hatalma és gazdagsága. 1653-ban sógorával, Nádasdy (III.) Ferenccel részt vett IV. Ferdinánd német-római császár regensburgi koronázási ünnepségén, s ennek apropóján egy öthetes birodalmi körutazáson is, melynek során – útinaplója tanulsága szerint – számos gyűjteményt megtekintettek. Esterházy reprezentációs programjára és műgyűjtői tevékenységére jelentős hatást gyakorolt a korszakban „Magyar Krőzusként” is emlegetett Nádasdy Ferenc műpártolása, illetve pottendorfi és sárvári gyűjteményei is. Emellett, mint azt a Mars Hungaricus című munkája bizonyítja, Zrínyi Miklós török elleni sikerei, és irodalmi tevékenysége is hatottak rá. Mindemellett Esterházy Pál gyűjteményeinek kialakítására minden bizonnyal befolyással bírt az uralkodó Habsburg család Kunstkammer-e is, amelyet udvari jelenléte miatt minden bizonnyal több alkalommal is megtekinthetett.
Esterházy Pál politikai és társadalmi rangemelkedéseit gyakran reprezentálta külön ezekre az alkalmakra megrendelt műtárgyakkal. Ezek közül a reprezentációs gesztusok közül az egyik legkiemelkedőbb az volt, mikor 1687. december 8-án (Szűz Mária ünnepén), egy nappal I. József koronázása előtt birodalmi hercegi rangot kapott, amelynek kapcsán Bernhard Strauss augsburgi mesterrel egy elefántagyar-faragványt készíttetett, és egy Mária-oszlopot állítatott a fraknói vár udvarába.
Elefántagyar a Metamorphoses jeleneteivel. Berhanr Strauss, Augsburg, 1687.
A nagyméretű (külső ívén 180 cm hosszú) aprólékosan faragott elefántagyar mind anyagát, mind technikáját tekintve igazi kuriózum, a birodalmi hercegi rang méltó szimbóluma. Mintázata az antik diadaloszlopokhoz hasonlóan spirálisan felfelé futó szalagban Ovidius Metamorphoses (Átváltozások) című művének – amely Esterházy Pál könyvtárában is megtalálható volt – 32 jelenetét ábrázolja. A legszélesebb részen a világ keletkezésének motívumaival indul, míg a csúcson az újdonsült herceg címerével, annak ellentétes oldalán pedig Vénusz istennő lebegő fátyollal ábrázolt alakjával fejeződik be, a csont végének kialakítása pedig egy birodalmi hercegi koronát mintáz. A hercegi címer és az istennő ábrázolás alatt 10 sorban Esterházy Pál titulusainak felsorolása látható.
A mecénás nádor azáltal, hogy a barokk korban ismert és népszerű Metamorphoses-t választotta politikai pályájának kifejezéseként, egy széles kör számára értelmezhető szimbólumkészlettel jelenítette meg az Esterházy család és saját átváltozásait, vagyis rangemelkedéseit és egyre jelentősebb címeit, amelynek csúcsa a család általa elért legmagasabb rangja: a birodalmi hercegi cím.
Szarvserleg – griff-és szirénfigurával. Észak-Németország (?), Brno (?), 17. század első fele
Az Esterházy család grófi címerével díszített, „griff-körömként” jegyzett tárgy 32 cm magas, teste egy hajlott bikaszarv, domináns elemét egy griff-figura, tetejének díszítményét pedig egy hárfázó szirénfigura alkotja. A griff mellső lábával a karmai között egy ékkövekkel díszített kartust tart, ezen látható a címer. A tárgy feltehetően a 17. század első felében készült. Egyes feltételezések szerint Esterházy Pál idősebb féltestvére, Esterházy István és mostohatestvére, Thurzó Erzsébet 1638-ban kötött házassága idején került a családi kincstárba. Később az ő lányuk, Thurzó Orsolya révén kerülhetett Esterházy Pálhoz, mivel ők (hivatalosan) 1655-ben a családi vagyon egyben tartásának érdekében házasságot kötöttek.
Ismeretlen festő: Esterházy Pál és Esterházy Orsolya eljegyzési képe, 1650.
A tárgy első említése Esterházy Pál 1664-ben kelt végrendeletében fordul elő, ekkor a mecénás nádor „griff-köröm”-ként jellemezte. Az 1693-ban készült inventárium készítői a tárgy leírása mellett már megjegyezték, hogy az egykor I. Károly angol király (1625–1649) tulajdonát képezte. Ez az állítás azonban a tárgyon folytatott vizsgálatok eredményei alapján, és más forrásokkal sem támasztható alá. A „griff-köröm” a második világháborúban egy bombatalálat következtében megsérült. A tárgy restaurálása során előkerült ugyan egy másik címer az Esterházy címeres ezüstlemez alól, de ez biztosan nem I. Károlyé.
Miért kapcsolódhatott össze mégis a tárgy az angol király nevével? Erre Esterházy Pál mecénási és gyűjteményezési gyakorlata adja meg a választ.
A történet valahol ott kezdődhetett, mikor 1620 tavaszán Thurzó Imre (Esterházy Miklós második feleségének, Nyáry Krisztinának az első férje) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem követeként több ízben is tárgyalásokat folytatott V. Frigyes pfalzi választófejedelemmel és választott cseh királlyal. A tárgyalások ideje alatt tartották Frigyes harmadik fiának, Rupertnek a keresztelőjét, akinek keresztapja (többek között az újonnan kötött konföderáció és Bethlen Gábor tiszteletére a fejedelem képében eljáró) Thurzó Imre lett. A keresztszülők közötti ajándékváltás nyomán került a Thurzó család birtokába két tárgy: az Jó kormányzás allegóriáját megformáló fedeles díszserleg, és a Prudentia allegorikus alakját megjelenítő fedeles díszserleg. Az előbbit Thurzó Imre kapta Pfalzi Frigyestől, az utóbbit pedig felesége, Nyáry Krisztina Frigyes feleségétől, Stuart Erzsébettől, I. Jakab angol király lányától. Az ő testvére volt I. Károly, aki 1625-ben lépett Anglia trónjára, s akiről az Esterházy kincstár 1693-ban kelt inventáriuma azt állítja, hogy korábban az ő tulajdonában volt a griff-köröm.
Frigyes választott cseh király fia, Rupert keresztelő ünnepsége 1620-ban
(Ábrázolás Kubinyi Miklós Bethlenfalvi gróf Thurzó Imre című munkájából)
Nem kizárt, hogy Nyáry Krisztina a Thurzó kincstár egy részével, és benne ezzel a két kupával a Stuart családdal kialakult (ajándékozási) kapcsolatot is magával vitte az Esterházy családba. A griff-körömként jegyzett kupa talán második menyegzője vagy (ahogyan más korábbi szakirodalom véli) lánya, Thurzó Erzsébet Esterházy Istvánnal kötött menyegzője alkalmából valóban a Stuart családtól kerülhetett az Esterházy családhoz. Nem kizárt, hiszen – mint látható – korábban már volt Nyáry Krisztina és az angol uralkodóház között családi jellegű ajándékozási kapcsolat. Ezt a tárgyon látható (egyelőre) ismeretlen címer nem támasztja alá. Annyi bizonyos, hogy az Esterházy kincstárban az egyes tárgyak története mind a feledés, mind pedig az emlékezet szándékos módosítása mentén változott, és úgy tűnik, hogy a Stuart házzal való kapcsolatot fontosnak tartották. Érthető, hiszen egy külföldi uralkodóházzal való kontaktus (főként az akkor főnemesként még csak második generációját élő Esterházy család számára) egyértelműen jelentős társadalmi és politikai presztízs volt.
A feledésre jó példa a Jó kormányzás allegóriáját ábrázoló, illetve a Prudentiát megjelenítő két fedeles díszserleg esete. Mindkét tárgyat még maga Thurzó Imre jegyezte be utólag a Thurzó család kincstárának 1612-ben kelt inventáriumába:
„Az csehországi királyné adott egy kupát, mely tokban áll, vagyon benne kék és vörös kő nyolc, gyöngyszem 14. Gyöngyházból csinált csigából merőn [teljesen] aranyozott ezüst kupa nyom gira 13 lat 6.
Az csehországi király adott egy kupát, merőn aranyozott, hólyagos formán csinált, legfölül vagyon rajta az Politia, egyik kezében spectrum [jogar] másikban sas, fejében a korona, vagyon benne egy gyémánt, két rubint, gyöngy is egy néhány nyom gira 14, lat 11.”
Fedeles díszserleg a Jó kormányzás allegóriájával, Hans Petzolt, Nürnberg, 1593 és 1602 között
Fedeles díszserleg Prudentia allegorikus alakjával, Hans Petzolt, Nürnberg, 1603 és 1609 között
Az elsőként leírt tárgy egy 15,5 cm talpátmérőjű és 54,5 cm magas fedeles serleg, melynek szárát egy delfinen lovagló, kagylókürtöt fúvó szakállas férfi alkotja – Néreusz ábrázolása, aki Poszeidónt megelőzően uralkodott a tengerek felett. A tárgy fedelén a magát tükörben néző nőalak Prudentia allegóriája, a bölcs előrelátás megtestesítője. A kompozíció távoli tájak rejtélyes világát tárja a szemlélő elé, amely bölcsességgel és éleslátással ismerhető meg – mindez a tárgyon a későhumanista szimbólumkészlet nyelvezetén megfogalmazva.
Az összeírásokba másodikként betoldott tárgy szintén egy fedeles serleg, talpátmérője 14,9 cm, magassága 67 cm. Tetején a Jó kormányzás allegóriája látható, amely egy nőalakként, lábainál ülő kutyával (mintegy az alattvalói hűség szimbólumával) jelenik meg, fején koronával, kezében jogarral és sassal. A tárgy peremén és talpának alsó részén az eszményi uralkodó erényeit bemutató latin és német nyelvű felirat egészíti ki a kompozíciót.
Mindkét tárgy Hans Petzolt nürnbergi ötvös munkája. Méretük, kivitelezésük és szimbólumkészletük alapján uralkodónak szánt darabok lehettek, az előbbi első említése II. Rudolf prágai Kunstkammerének összeírásában olvasható. Később, mikor a tárgy öröklés útján Thurzó Erzsébet, majd az Esterházy család birtokába kerül, a forrásokból kimutathatóan elveszíti ilyen egyértelmű értelmezését. Thurzó Erzsébet apai örökségének átvételéről szóló igazolásában, 1639-ben a tárgy még „az szep mesterseggel chinált öregh Pohár, kit szegény Athiamnak adott volt Fridericus” megnevezéssel szerepel. A hagyatékát összeíró 1642-es iratban viszont már így: „egi öregh kupa, a fedelen egi ember formán chinált kép, a bal kezén madár, az másikban sceptrum, az labanal egi Kuvasz, egi kis gyemant az mellén, dirib-darab apro giöngiök körnieöl.”
A tárgy tehát mindössze 23 év alatt előbb szimbólumainak jelentését veszítette el, már egy generáció alatt, Thurzó Erzsébet számára is. Ezt követően pedig az Esterházy kincsek között a Thurzók birtokába kerülésének körülményei is feledésbe merültek.
Több példa is van rá, hogy egy-egy tárgy története az évtizedek alatt az emlékezet múlásának következtében megváltozott, vagy szándékosan, a családi múlt megteremtése érdekében változtattak a tárgyak történetén. A korszakban griff-körömként számontartott szarvserleg esetében nemcsak az az érdekes, hogy az 1693-ban kelt inventárium I. Károly angol uralkodóhoz kötötte, hanem az is, hogy Esterházy Pál a tárgyat saját képére formálta.
Bár arra nincs bizonyíték, hogy a tárgyon egykor az angol király címere volt látható, az bizonyos, hogy a rajta lévő Esterházy címer valóban eltakar egy másik címert. Az átalakítás minden bizonnyal 1687 előtt történt, mert még a grófi, és nem az ekkor elnyert hercegi rangot jelző címer látható rajta. Bár a tárgy megrendelése valószínűleg nem Esterházy Pálhoz köthető, átalakítása – és ily módon az Esterházy család attribútumaira való hangolása – viszont elképzelhető, hogy igen. Mecénási gyakorlatába kifejezetten illik, sőt, egyes elemei közvetlenül rá is utalnak.
A tárgy testét képző „griff-köröm”, egy különleges alakú szarv pedig igazi kuriózum, s egyben a család címerállatának egy „darabja”. A 17. században a griff a természetfeletti erőt és a különleges képességeket, a hárfán játszó szirén a költészet ideáját, a poézisben és a zenében megtestesülő összhangot szimbolizálta. A műtárgy tehát összetettségében azt fejezi ki, amilyennek Esterházy Pál láttatni szerette volna magát: egy nagy múltú, különleges tehetségű és dicső család sarja, aki amellett, hogy nagybefolyású, tekintélyes politikus, tehetséges költő is.
*
A cikk a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban megvalósuló NKFIH Tudományos Mecenatúra Katt(anj) a tudományra! (MEC-N140829) projekt keretében készült.
A Sorsfordító interaktív, virtuális kiállítás lehetőséget ad arra, hogy egy 17-18. századi férfi vagy nő, nemes vagy polgár bőrébe bújva bolyongjunk az élet labirintusában. A kiállítás elérhető a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján.
