Családtörténetek blog

Jézus Krisztus Atyafisága – Szent Anna kultusza a késő középkori művészet tükrében

Ridovics Anna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum szakmúzeológusa gazdagon illusztrált posztjában Jézus Krisztus nagycsaládjának középkori ábrázolásait értelmezi egyrészt a teológia, másrészt a társadalomtörténet nézőpontjából.

Szentéletű tisztaság és három házasság, bő gyermekáldás, nagy család, hogyan is férhet ez össze egy szent esetében? A választ Szent Anna sokrétű kultusza adja meg, amely a 15. század végén népszerűsége csúcspontján volt a hívők körében. Szűz Mária anyja Jézus emberi genealógiájának nagy jelentőségű személye. Szent Anna a Megtestesülés-Passió-Eucharisztia krisztológiai gondolatának ívében kiemelt szerepet tölt be.

Szent Anna tisztelete a középkorban

A szent tisztelete már a kereszténység első századaiban elterjedt és a Mária Istenszülő (Theotokosz) anyaságát elfogadó ephezuszi zsinat (431) után vált egyre jelentősebbé. Az Újszövetségi Szentírás nem tesz említést Mária szüleiről. Annának és Joachimnak a története, Mária csodálatos fogantatása, gyermekkora a 2-6. század között íródott apokrif szövegek (a görög nyelvű Jakab ősevangélium, a belőle merítő latin nyelvű Máté apokrif evangélium, valamint Mária születésének könyve) nyomán vált ismertté. Ezek szerint az öreg, gyermektelen házaspár imáival, jámbor életével kiérdemelte az isteni kegyet, hogy leánya szülessen. A szent kultuszát I. Justinianus kelet-római császár tette általánossá a bizánci egyházban. 550-ben Konstantinápolyban templomot emeltetett, melynek dedikációjajúlius 25-éhez, Szent Anna halálának emléknapjához kötődött.

Anna kultusza Mária tiszteletének növekedésével együtt nőtt Nyugaton, és a 12. századtól, a kereszteshadjáratok élményeinek hatására kezdett egyre jelentősebbé válni. A Szentföldről ekkor számos ereklyéje is került Európába. 1378-ban VI. Orbán pápa hivatalosan meghirdette a szent tiszteletét a nyugati egyházban. 1481-ben a ferences szerzetesből lett IV. Sixtus pápa felvette Szent Anna napját az általános római ünnepi kalendáriumba.

Anna és Joachim, (János Evangélista üvegablak, részlet a Nagy Szent Család 8 paneljéből) Bourges, Saint-Étienne katedrális, 13. század eleje

Évszázadokon keresztül Anna és Joachim története a Mária születését leíró szövegek részét képezte. A 13. században két domonkos rendi szerző, Jacobus de Voragine Legenda Aureaja és Vincent de Beauvais Speculum Humanae Salvationis című műve tette széles körben ismertté Szent Anna alakját és Jézus atyafiságának történetét.  A 15. század végétől jelentek meg latinul és a különböző nemzetek anyanyelvén a szent életét, csodatételeit bemutató önálló legendák, amelyek Németalföldről kiindulva terjedtek el Franciaországban, Németországban és egész Európában.  Magyar nyelven Szent Anna legendáját a 16. század eleji, többségükben klarisszák számára íródott kódexeink őrizték meg. Ezek közül a Teleki-kódex (1525-1531, Marosvásárhely) szövege a legteljesebb.

Derick Baegert: Nagy Szent Család, 1475. A dortmundi domonkos kolostor (ma Propstei Kirche) főoltár triptyhonjának oldalszárnya

A kölni domonkosok a rózsafüzér tiszteletével kötötték össze a szent tiszteletét. Az ájtatosságnak a népi imagyakorlatban is nagy hagyománya volt. A karmelita genti Arnold Bostius és a sponheimi bencés apát, Johannes Trithémius a nyugat-európai humanista értelmiség vezető személyiségei körében propagálta Szent Anna kultuszát. Trithémius a szentet buzgón tisztelő Miksa császár tudós környezetéhez tartozott. Az 1496-ban létrejött wormsi Szent Anna-társulatnak a császár maga is tagja volt. 1479-ben a frankfurti karmelita kolostorban Szent Anna-Testvérületet hoztak létre. Tagjai közé külföldi kereskedők, valamint jómódú városi polgárok tartoztak. A karmelitáknak 1493-ban sikerült Szent Anna kézereklyéjéhez jutniuk, akárcsak korábban a kölni domonkosoknak.  z ereklyékhez Európa-szerte zarándoklatokat szerveztek.

A 15. század végére Szent Anna kultusza az udvar, a humanista egyházi értelmiség, a városi polgárság körében, a népi vallásosságban egyaránt a csúcsponton van. A humanisták számára Anna a kegyességet, a morális értékeket képviselte, a városi polgárság erkölcsi értékrendjében a házasság, a család, a női szerepek (anya, feleség) eszményét testesítette meg, a kolostorlakók szemében pedig a tevékeny, kegyes élet mintaképe volt. Csodatételei nyomán termékenység és bőség virágzik, de hozzá imádkoznak a pestis ellen és az élet utolsó óráiban is. Annát az iparosok közül is többen választották védőszentjüknek, például a szabók, a kádárok, a bányászok és az asztalosok. Tiszteletéről számos templomi patrocínium, oltárok, zarándoklatok, jámbor egyházi társulatok tanúskodnak.

Mettercia-táblakép a Mettercia, 1513. Rozsnyó (Rožňava, Szlovákia) Szűz Mária mennybevétele templom. Szent Anna volt a bányászok védőszentje, a háttérben a 16. századi bányaművelés jelenetei székesegyházban

Szent Anna ábrázolási típusa: a Mettercia és a Nagy Szent Család

A Szent Annát harmadmagával, a gyermek vagy felnőtt Máriával és a Kisjézussal bemutató alkotások a 13. századtól ismertek. A hazai emlékanyagban az egyik legkorábbi ismert Mettercia-ábrázolás a veleméri falkép (1378), amely a plébániatemplom Aquila János és műhelye által festett belső dekorációjában kiemelt liturgikus helyen, a diadalív déli lábán kapott helyet. Szemben vele, a diadalív mások lábán a keresztre feszített Jézus látható anyjával és János evangélistával. A falkép Jézus földi, emberi életútjának két végpontját reprezentálja: születést és a halált, a megtestesülés csodáját és a keresztáldozat megváltó erejét.

Johannes Aquila műhelye: Mettercia falkép, 1378. Velemér, Szentháromság-plébániatemplom diadalíve

A Mettercia elnevezés egy középkori latin nyelvű imaszöveg nyomán vált használatossá, amelyet többször idéznek Anna legendáiban is: O sancta mater Anna, nunc mihi succure Mettertia – Ó szent Anna anyám, jöjj segítségemre harmadmagaddal. A megszólítás jelzi a szent közbenjáró, segítő szerepének erejét, bensőséges kapcsolatát a Megváltóval. Festett és faragott képeinek bajelhárító, védő szerepet is tulajdonítottak. A Mettercia-ábrázolások népszerűségét növelte, hogy az előttük elmondott imaszöveghez a ferences rendi szerzetesből lett IV. Sixtus pápa a Szeplőtlen fogantatás tanának támogatására búcsúkiváltságot fűzött. A Metterciák kultikus jelentősége magyarázza elterjedésüket, kiemelt helyüket a templomi dekorációban, falképeken és oltárokon.

Trinubium

Auxerre-i Haymo 9. századi bibliamagyarázata, az Epitome historiae sacrae nyomán vált ismertté Szent Anna három házasságának legendája, a Trinubium. Az Új Testamentumban szereplő utalások szerint az apostolok Jézus vér szerinti rokonai, unokatestvérei voltak. Anyjuk a három Mária nevű nővér volt (János evangéliuma 19: 25), így nagyanyjuk csak Anna lehetett. Keresztelő Szt. János – Erzsébet fia – pedig Anna testvérének, Ismériának az unokája volt. Így alakult ki a szentatyafiság családfája, amely Szent Annának a matriarcha szerepét biztosította.

Anna Joachim korai halála miatt özvegyen maradva – a levirátus zsidó törvénye szerint – köteles volt hozzámenni férjének fivéréhez, Kleofáshoz, majd az ő halála után Salomashoz. Így született Maria Kleofás és Maria Salome, más forrásokban Maria Jacobi. A szent legendái később hangsúlyozták, hogy a vonakodó idős özvegy angyali sugallatra egyezett bele az újabb házasságokba, hogy így újabb Mária leánykáknak adjon életet a szent atyafiság érdekében.

A Szentatyafiság ábrázolásai a könyvfestészetben és a Schedel-krónikában

A képzőművészetben a téma legkorábbi ábrázolásai a könyvfestészetből ismertek a 12-13. századból.

A Szentatyafiság genealógiája Annától és Ismériától indulva. Imola Psalterium 1204 után, Anglia, MS. 100. Fol 10v. Imola, Bibliotheca Communale

Az Angliában, apácák részére készült Imola Psalteriumban (Bibliotheca Communale di Imola, MS. 100. Fol10v., 1204 után) egy teljes oldalas miniatúrát kapott a családfa. A félalakos tondókat indázó vonalak kapcsolják össze a nagyanyáktól, Annától és Ismériától indulva. Középen foglal helyet Mária, Jézus és Keresztelő Szent János. Krisztus ülő figuráját mandorla (az egész alakot körbevevő dicsfény) mandorla emeli ki. Ismeria ágán az utolsó tondóban dédunokája, Szent Szerváciusz, Tongeren 4. századi püspöke csatlakozik a szent rokonsághoz.

Jessze fája és Szent Anna három házassága, gyermekei, unokái.
Queen Mary Psalterium (1310-1320) f.67v f68.- BL Royal MS 2 B VII.A

A férjekkel együtt mutatja be a Nagy Szent Családot a Queen Mary Psalterium (London, British Library, 1310-1320), ahol a családok álló tagjai négy vízszintes sorba vannak rendezve a “szent társalgás” (Sacra Conversazione) kompozíciója szerint. A legalsó sávban jelenik meg Anna alakja háromszor, három férjével külön külön. Szintén könyv, de már a sokszorosítás technikájával készült korai könyvnyomdászat remeke Hartmann Schedel Világkrónikája (Nürnberg, 1493).

Szent Anna családfája, fametszet. Schedel Krónika, 1493. Nürnberg.
(Jézus, Mária és József a másik lapra kerültek.)

Más szentek és világi előkelőségel családfáinak kíséretében a Szentatyafiság genealógiájának fametszete Annától és férjeitől indulva itt is megjelent. A származás igazolása, a családfa, a nemzetség és a család közösségéhez való tartozás tudata az egyén identitásának meghatározó tényezője volt, amely a társadalmi presztízst is döntően befolyásolta.

Jessze fája

A Szent Anna szerepét hangsúlyozó anyaági genealogiák a “Jessze fája” ábrázolással szerepelnek párban az Imola Psalterium és a Queen Mary Psalterium lapjain. Jessze fája Jézus férfiági genealógiájára utal. Az Újszövetség apai ágon levezetett családfája így alakul: Jessze, Dávid, Salamon, Jákob, József, Jézus (Máté evangéliuma 1:1-16). A Legenda Aurea szövege azonban az apokrif evangéliumok nyomán módosítja ezt az elképzelést. Az ószövetségi Jessze Dávid király apja volt, és a próféták jóslata szerint az ő nemzetségéből kellett a Messiásnak megszületnie. Izajás próféta jövendölése szerint (11:1) „vessző sarjad Jessze törzsökéből és virág növekedik az ő gyökeréből. És nyugszik rajta az Úr lelke”. Izajás másik jövendölését (7:14) is összekapcsolták ezzel, Máriára vonatkoztatva: „Ímé a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezik el.” A vessző (virga) és a szűz (virgo) szavak hangalakjának hasonlósága is sugallta, erősítette ezt az összefüggést. A Legenda Aurea szövege szerint Anna az a szent gyümölcsöt érlelő fácska, amely Jesse gyökeréből hajtott: “Szent Anna nyilvánvalóan az a szent fa, amelyről a lemetszett vessző isteni sugallatból magától kivirágzik. Ez a termékeny szüzesség és a szent együgyűség. Ez az a gyökér, amelyet minden módon tisztelni kell, amelyből kisarjadt a Jessze törzsökéből származó vessző.”  A Dávid törzséből származó Anna alakja tehát Jézus anyaági leszármazását (Jessze, Dávid, Salamon, Anna, Mária, Jézus) igazolja, és Mária szeplőtlen szüzességének tanát erősíti.   

Szt. Anna- szárnyas oltár, 1515-1520., részlet. Kisszeben (Sabinov, Szlovákia), Keresztelő Szent János Plébániatemplomból, Magyar Nemzeti Galéria (ltsz. 52.757.)

Ezért szerepel a Magyar Nemzeti Galéria kisszebeni Szent Anna-oltárának (1510-1515) predelláján Jessze domborműve, akinek a testéből ágacska fakad. Az oltárszekrényben a Mettercia-szoborcsoport finoman faragott, átszellemült figurái között Szent Anna fejkendős alakja egykor könyvet tarthatott a kezében. Mária kibontott hajú, koronás szép királynőként ölében fogja az álló Kisjézust, miközben mögöttük angyal tartja a ragyogó kárpitot. A szárnydomborművek alsó tábláin Anna két másik, szintén Mária nevű leánya látható a gyermekekkel, fent pedig a férjeik. A kerekded, termetes asszonyságok és urak jólétet sugároznak. A felső sarokban Alpheus hálatelten kulcsolja imára kezét.

A Nagy Szent Család ikonográfiája

Az asszonyok jelentős szerepét hangsúlyozza az a kompozíció, amelyiken Szent Anna a férjek nélkül, három lányával és az unokákkal látható.

Szent Anna templom falképe, Marosszentanna (Sântana de Mureș, Románia), 14. sz.vége?

Az erdélyi Marosszentanna – ma református – templomának 14. század végi (?) falképén középen Szent Anna monumentális alakja látható három Mária leányával. Anna védő köpenyként tárja szét hosszú kendőjét, kezével a mellette álló két leánya fejét simítja. Az ifjú anyák maguk előtt terelgetik álló fiacskáikat. Szent Anna ölében középen méltóságteljesen ül Szűz Mária a Kisjézussal.

A Nagy Szent Család népes atyafiságaának megjelenítése oltárképeken, faragványokon különösen népszerűvé vált a 15. század végén és a 16. század elején, főképpen északon, Németalföldön és a németajkú területeken. Bár a téma az olasz liturgikus irodalomban is megtalálható, képzőművészeti ábrázolása szinte teljesen hiányzik. A 15. század végén a karmelita kultusz hatására a család tovább bővült Szent Anna szüleivel, egyes források szerint Emerencia és Stollánus, másutt Susanna és Ysachar alakjával.

Szent Anna-oltár, Szent György templom Szepesszombat (Spiska Sobota, Szepesség, Szlovákia) 1508-10. A zárt oltár hétköznapi oldalának táblái a Nagy Szent Család ábrázolásával 1.
Felül: Mária Cleophas, férje Alpheus és ifj. Jakab, Simon, Júdás Tádé, József Justus; Szent Anna a három férjével; alul Stollánus és Emerencia a gyermek Annával és Ismériával; Isméria és Ephraim, Eliud és Szent Erzsébet gyermekével Keresztelő Szent Jánossal)

A szent mozaikcsalád tagjaihoz, a testvérekhez, féltestvérekhez és unokatestvérekhez újabb rokonok csatlakoztak. Előfordul, hogy négy generáció 29 képviselője is megjelenik, mint például a szepesszombati Szent Anna-oltáron (1508. körül).

Szent Anna-oltár, Szent György templom Szepesszombat (Spiska Sobota, Szepesség, Szlovákia) 1508-10. A zárt oltár hétköznapi oldalának táblái a Nagy Szent Család ábrázolásával 2.
Felül: Szűz Mária, Kisjézus, József; Maria Salome férjével Zebedeussal, János evangélista, Id. Jakab; Eliud és felesége, fiaik Maternus és Emin; Emin és Memmelia Szervátiusszal

A zárható szárnyas oltár külső 8 tábláján összesen 33 alak látható, de néhány személyt gyermekként és felnőttként is megjelenítettek – ez a számbeli eltérés magyarázata. Igazi unikum, hogy Szent Anna itt kislányként is látható.

Az oltár talán egy vallásos társulat rendelhette meg, amely a rózsafüzér tiszteletének is nagy fontosságot tulajdonított. Erre utal a Szent József kezében tartott rózsafűzér.

A korábbi művek szigorúbb, mértéktartóbb megfogalmazása idővel egyre mozgalmasabbá vált. A népes atyafiság néha egyetlen kompozícionális egységben jelenik meg, az egyes kisebb családok azonban gyakran külön-külön kisebb csoportokat alkotnak. Lássunk néhány típust.

Nagy Szent család, szepességi tábla, 1510 k. Ljubljana, Nemzeti Múzeum

A Szepességből származó ljubljanai táblán (1510) dombordíszes arany háttér előtt látható a nagy szent család. A fontos nőalakokat, a nemzetséget alapító anyákat, Annát és három lányát a többieknél nagyobb, fényes arany dicsfény emeli ki, és egy díszes brokát textil borítású mellvéd választja el a többi szereplőtől.

Nagy Szent Család szoborcsoport, dél-német műhely, 1480-90.k.
Patron’s Permanent Fund, Washington (ltsz. 2002.13.1)

A dél-német mester műhelyében, az 1480-90-es években készült faragott szoborcsoport (Patron’s Permanent Fund, Washington) esetében is mellvéd mögött állnak a férjek, a nagymama és a fiatal anyák pedig egy padon ülnek. Középen a kibontott hajú Szűz Mária tartja ölében a Kisjézust, hangsúlyosan a comb tövénél fogja, jelezve emberi mivoltát.  A gyermek szeretettel nyújtja kezecskéit Anna felé. Két oldalt, egy-egy könyvvel a szent példásan nevelt leányai, Mária Cleofás és Mária Salome ülnek. Szoknyájuknál játszadoznak a gyermekeik.

Nagy Szent Család – oltár szekrénye, 1510-1520 k, Szászország.
Isabelle Stewart Garden Museum, Boston

A szászországi német szárnyasoltár szekrényének domborművén (1510-1520, Isabelle Stewart Garden Museum, Boston) az elválasztó mellvédet borító, kék ünnepi textíliát idéző háttér előtt a kompozíció középpontjában kiemelt helyen látható Szent Anna harmadmagával. A Kisjézus ágyékát lepel takarja. Egyik lába Márián, a másik Annán támaszkodik. Mária új Évaként almát nyújt neki, az első Ádám bűnének megváltására. Anna kezében szőlőt tart, ami a miseáldozatra, az eucharisztiára utal.

Hans Thomann: Nagy Szent Család szoborcsoport, Memmingen 1515 k., Berlin, Bode Museum

A kitűnő korareneszánsz német mester, Hans Thomann Nagy Szent Család hársfából faragott szoborcsoportján (Memmingen 1515 k., Bode Museum, Berlin) vonzó természetességgel, magas realitásfokkal jelenítette meg figuráit. A korabeli hívő úgy érezhette, hogy ő is bármikor csatlakozhat hozzájuk, ő is a rokonsághoz tartozik.

A Nagy Szent Család ábrázolása lehetőséget nyújtott az oldottabb megfogalmazásra, a családi kapcsolatok bensőséges bemutatására is. A korabeli gyermekélet kedves zsánerszerű jelenetei, tárgyi világa is fel-feltűnik, bár az egyes elemek többnyire bizonyosan utalnak valamilyen szakrális jelentésre is.

Nagy Szent Család szoborcsoport, dél-német műhely, 1480-90.k. Patron’s Permanent Fund, Washington. Faparipán lovagló János evangélista testvéreivel és unokatestvéreivel

Hans Thomann: Nagy Szent Család szoborcsoport, Memmingen 1515 k., Berlin, Bode Museum (részlet)

Derick Baegert: Nagy Szent család, 1475. A dortmundi domonkos kolostor (ma Propstei Kirche) főoltár triptyhonjának oldalszárnya (részlet)

Nagy Szent család, szepességi tábla, 1510 k. Ljubljana, Nemzeti Múzeum (részlet) János evangélista járókával

Id. Lucas Cranach: Torgaui oltár (1509) Städel Museum, Frankfurt am Main (részlet) Gyermekét fésülgető anya, Mária

Id. Lucas Cranach: Nagy Szent Család. Fametszet, 16. sz. eleje. Rosenwald Collection, Library of Congress, Washington

Id. Lucas Cranach szokatlan kompozíciójú fametszetén egy új típusú családmodell ideálja jelenik meg, amelyben az apák is tevékenyen részt vesznek a gyermekek nevelésében. Az anyák a kicsinyekkel foglalkoznak, az apák pedig a nagyobb fiúcskák szellemi nevelését irányítják, a Biblia olvasására tanítják őket, hogy a protoreformáció szellemében istenfélő, megbecsült tagjai lehessenek majd a társadalomnak.

Id. Lucas Cranach: Torgaui oltár (1509) Städel Museum, Frankfurt am Main

A 16. századi öltözék is sejteti, hogy nem egy esetben az adományozó igényeinek megfelelően rejtett, vagy kevésbé rejtett portréval állunk szemben. A Szentatyafiság kései ikonográfiája a családi portré, csoportportré kialakulását segítette elő. Id. Lucas Cranach Torgau-i Nagy Szent Család Oltárát (1509) a szász választófejedelem Bölcs Frigyes és testvére, Állhatatos János rendelték meg János 1503-ban elhunyt feleségnek emlékére. Alpheus (Frigyes) és Zebedeus (János) az ő arcvonásaikat viselik. A háttérben Szent Anna egyik férjeként Miksa portréja tűnik fel, tiszteletadásként a frissen megválasztott német-római császár előtt.

Szent Anna kultuszának változása a 16. században

Szent Anna oltalma kiterjedt az emberi, különösen a női élet teljességére a születéstől, szüléstől a halálig. Kultuszában a termékeny anyaság dicsőítése, a gyermekek szeretete nyilvánult meg, személyében a családot, a nemzetséget összetartó Nagyasszonyt tisztelték. A 16. század fordulójától azonban a korábbai, kezdettől létező, Trinubiumot tagadó vélemények felerősödtek. A szeplőtlen szűz idős édesanyjának képét összeegyeztethetetlennek tartották a három férjtől három gyermeket szülő özvegy elképzelésével. Megerősödött az a nézet, hogy Annának csak egy férje volt, Joachim, és egy lánya, Mária. A Trienti zsinat (1545-1563) is emellett foglalt állást. A Szentatyafiság kultusza módosult, de továbbra is fontos hagyomány maradt. A teljes rokonságot felvonultató Nagy Szent család ábrázolása érvényét vesztette. A 16. század második felében a nemzetséget összetartó matriarcha alakja lassan háttérbe szorul, helyette a kegyes életre nevelő anya, gondos nagyanya, odaadó feleség és szent életű özvegy ideálja vált hangsúlyossá. Szent Anna legelterjedtebb ábrázolási típusa a leányát a szent szövegek olvasására tanító bölcs anya lett.

(Szent Anna magyarországi kultuszáról részletesebben is olvashat egy korábbi posztban.)

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!