Események
Szabad Föld írása a kutatócsoportról
TÖRTÉNELMÜNK SORÁN hogyan birkóztak meg a családok a járványokkal, éhínségekkel, szeretteik elvesztésével? – erre keres választ a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programjának egyik kutatócsoportja. Manapság a családok válságáról szokás beszélni, ám e kérdést árnyaltabban közelíthetjük meg, ha megismerjük a múltbéli famíliák szerkezetét és mindennapjait.
|
|
 ESTERHÁZY MIKLÓS PORTRÉ– Ismeretlen festő alkotása, 1645. |
|
A régi családok életének megismerése a társadalom- és kultúra-történetírás feladata – ehhez kapott most támogatást a történészek mellett demográfusokat, művészettörténészeket, néprajzosokat és irodalomtörténészeket összefogó kutatócsoport.
Mit üzen nekünk a kora újkori és az újkori arisztokrata, nemes, polgár- és jobbágycsaládok históriája? A témával foglalkozó csoport vezetőjét, Erdélyi Gabriella történészt kérdeztük.
– A család intézménye állandó változásban van, és e folyamatot a legjobb generációk egymásutánjában vizsgálni. Egyik vállalásunk, hogy a család tagjainak életére és kapcsolataikra kinyerhető adatokat – születés, házasság, halál, szülők, gyermekek, házastársak – online adatbázisokban rögzítjük. Izgalmas lehet az is, milyen párhuzamokat lelünk a mai életünkkel. Napjainkban a válások gyakorisága miatt sokan élnek mozaikcsaládban, de régen sem volt ez másképp, csakhogy akkor megözvegyülés és újraházasodás révén jöttek létre a „mostohacsaládok” – magyarázza a történész.
Sok asszony meghalt a szülőágyban, és amikor az apa magára maradt gyermekeivel, gyakran a gyászévet sem töltötte le, máris új feleség után nézett. Noha a fiatalok házastársválasztását inkább családi és gazdasági szempontok, semmint a személyes érzelmek befolyásolták, mégis tartósabbnak és stabilabbnak bizonyultak, mint a romantikus szerelemre alapozott kapcsolatok. Az érdekek és az érzelmek szoros és szerencsés összekapcsolódásáról tanúskodnak a fennmaradt házastársi levelezések.
A háztartások a kisebb – nukleáris – család tagjain kívül távolabbi rokonokat, cselédeket, nevelőket, nevelt gyermekeket is magukban foglaltak.
Jellemző volt, hogy a gyerekeket már igen korán elküldték a háztól, a rokonoknál nevelkedtek, inasnak álltak vagy egy távolabbi iskolába jártak. Esterházy Miklóst, a későbbi nádort például már hétéves korától a nagynénje nevelte. Gyakorinak számított, hogy a szülő korai halála után az idősebb testvér vette magához az öccsét vagy húgát.
A „gonosz mostohák” hús-vér formát is ölthettek, a legtöbb új házastárs azonban igyekezett gondoskodni a mostohagyermekeiről is. A múltbéli házasságok stabilitása az anyagi érdekek, a gyakorlatias szempontok és a személyes érzelmi kötődések összefonódásán nyugodott. A családi tragédiák – gyermekek, házastársak elvesztése – feldolgozásához nagyobb támogatást nyújtott a közösség, ami a gyász és a temetés szokásaiban is kifejeződött. A kutató megjegyzi:
– Tanulhatnánk a régiektől, hiszen ma már azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki a részvétünket, együttérzésünket. A nehézségek átvészelésének és a problémák megoldásának fontos forrása volt a közösség részvétele és támogatása.
ATYAI INTELMEK.
Mérgelődünk a mamahotelben ragadt fiatalok miatt, akik halogatják a felelősségvállalást, de ez sem korunk vadhajtása. Lapozzuk csak fel Széchenyi István gróf intelmeit, amelyeket elsőszülött fiához, Bélához írt.
Széchenyi így feddi az éretlennek tartott, bohém fiút: „Szenteld magad valami komoly dolognak!” Reformkorunk meghatározó alakja remélte, hogy a legidősebb fia továbbviszi az ő szellemi örökségét. Béla azonban szenvedélyes utazó volt, és az afrikai oroszlánvadászat érdekelte. Az apja abban bízott, a fia Angliában nősül majd. Az ifjú bele is szeretett egy angol hölgybe, de az illető férjes asszony volt. A határozott atya levelet írt fia szeretőjének, kérte a „Miladyt”, ő szerezzen feleséget „a mi Bélánknak”.
Ne feledjük: Széchenyi István maga is házasságban élő nőbe szeretett bele 33 éves korában. Imádottja, gróf Zichy Károlyné Seilern Crescence volt (képünkön). Az asszony hét gyermeket szült az első férjének, aki még hetet hozott korábbi házasságaiból a kapcsolatukba. A grófné csak 12 évvel később mehetett nőül Széchenyihez, miután az ura jobblétre szenderült.
A „legnagyobb magyar” szerelme addig szenvedélyes levelekben lángolt, ezek jó részét az utókor kíváncsiságától tartó Crescence – Béla édesanyja – elégette.
ÍRÓK SORSA
A megpróbáltatások íróink, költőink családjait sem kerülték el.
– Kölcsey Ferencet is megfertőzte a fekete himlő, s bár túlélte, a fél szemét elvesztette.
– Kazinczy Ferenc családja rosszallta, hogy minden pénzük rámegy az irodalomra. Miután 1831-ben elragadta a kolera, özvegye és gyermekei nyomorba jutottak, hatalmas adósságot örököltek.
– Arany Jánosnak békés „családi kör” jutott, Juliska lánya elvesztését azonban sosem tudta kiheverni. Arany Julianna nem sokkal a szülése után, 24 évesen hunyt el. Kislányát, Szél Piroskát a költő nagyszülői szeretettel nevelte, de a leányunoka szintén fiatalon, tüdőbajban meghalt.
HÁZASSÁGI REKORDER
Egyre több napjainkban az egyszemélyes háztartás. A régi Magyarországon nem volt szokás egyedül élni – ezt igazolják Péter Katalin történész kutatásai.
A házasság általános volt a 16–17. században a főurak és a jobbágyok körében is. Kevesen voltak azonban, akik egyetlen társ mellett élhették le az életüket. A legtöbben megözvegyültek, majd akár többször is újraházasodtak. Ha ügyesen tették – mint ahogyan a már említett Esterházy Miklós, aki gazdag özvegyeket vett el –, gyarapíthatták a vagyonukat. A kor házassági rekordereként emlegetnek egy református prédikátort: Miskolczi Csulyak lstván hatszor nősült. A mai gyakorlattól eltérően a halotti emléktáblák az elhunyt összes házastársát és gyermekét egyazon képben egyesítő nagycsaládokat ábrázoltak.
