Családtörténetek blog

Óesztendő, újesztendő… Szilveszter és újév egy gyulai polgárcsaládban a „boldog békeidőkben”

Bódán Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Békési fiókjának osztályvezető levéltárosa a gyulai Ladics família dokumentumai alapján mutatja be, hogyan ünnepelt egy vidéki polgárcsalád szilveszter éjszakáján és újév napján a „boldog békeidőkben.”

A gyulai Ladics família mind vagyon, mind társadalmi presztízs tekintetében egyike volt a legismertebbeknek Gyula városa, és tágabb értelemben Békés vármegye társadalmában a 19–20. század fordulóján. Ügyvédek, bankigazgatók (három is…), orvos, mérnök egyaránt került ki a családtagok közül. Házassági kapcsolataik révén pedig számos, a megye közéletében szintén jelentős szerepet betöltő famíliával kerültek rokoni kapcsolatba, mint a módos kereskedő és birtokos Sztojanovits, a régi nemesi báró Dreschel, a szintén nemes Kliment, illetve a vármegyének al- majd főispánt is adó Ambrus családok. Igazi különlegességét azonban a Ladicsoknak nem ez, hanem az utánuk maradt hagyaték jelenti, mely a maga nemében a vidéki polgárság életének egyedülálló történeti forrása és dokumentuma a dualizmus korából, illetve a két világháború közötti időszakból. Hazánkban unikális módon a hagyaték nem pusztán a több ezer tételt számláló családi irattárat (családtörténeti dokumentumok, gazdasági feljegyzések, levelezés, számlák, fotók, névjegyek, gyászjelentések stb.) foglalja magába, de a lehetőségekhez mérten a teljes tárgyi hagyatékot is: a családnak több mint egy évszázadon át otthonául szolgáló lakóházat, annak bútorzatával és felszerelésével, a Ladics családtagok használati és személyes tárgyait, valamint a gazdag családi könyvtárat. A família egykori otthona napjainkban polgári életmódtörténeti múzeumként várja a látogatókat Gyula belvárosában, miközben a komplex hagyaték a kutatók számára kínál kiapadhatatlan forrást a vidéki polgárság mindennapjainak vizsgálatához. A családi levelezés, valamint a hagyatékban fennmaradt egyéb dokumentumok és tárgyi emlékek alapján abba is bepillantást nyerhetünk, hogy miként is telt az óesztendő-újesztendő fordulója a „boldog békeidőkben” a Ladics családban.

Ladics György és felesége az 1880-as években

December 31. Szilveszter

Az esztendő utolsó napja a családias hangulatú karácsonnyal szemben sokkal inkább közösségi jellegű volt, melyhez polgári környezetben egyaránt kapcsolódhattak szűkebb körű házi mulatságok, illetve nagyobb táncestélyek, bálok. Mindez természetesen a felekezetektől függetlenül a kora esti órákban megtartott hálaadó szentmisét, istentiszteletet követő szilveszterestére vonatkozott: „Még három nap s itt lesz a regényes Sylvester napja, vagyis inkább estéje; mert ámbár a naptárban Sylvesternek egész nap van szentelve, mégis emlékét a kereszténység nem annyira nappal, mint inkább este szokta még pedig egyházilag isteni tisztelettel, polgárilag pedig társas-estéllyel megünnepelni.” – olvashatjuk az év utolsó napjáról a vármegye egyik hetilapja, a Békés tárcájában.

Gyulán a templomi szertartásokon a hívők zömét kitevő földműves és iparos lakosság mellett természetesen a helyi intelligencia is rendszeresen képviseltette magát. Ez alól a Ladics család sem lehetett kivétel. 1887 utolsó napján például a legidősebb Ladics lány, Irén barátnőivel, a Kliment lányokkal és Tóth Julcsával volt a templomban. Ladics László naplójából tudjuk, hogy ő is volt templomban ezen az estén, mivel azonban a testvére, Irén meg sem említi levelében, elképzelhető, hogy – a katolikus lányokkal szemben – ő, talán apja, Ladics György társaságában, a református templomba látogatott el a hálaadásra. Utána viszont a két testvért már csakúgy, mint a Kliment lányokat, a kaszinó estélyén találjuk.

A korszaknak Gyulán kétségkívül ezek a kaszinói estélyek voltak a legnépszerűbb, s jellegéből fakadóan a legelőkelőbb szilveszteri mulatságai. Mellettük még a tiszti estélyeket említhetjük, melyek, ha a kaszinói estély valamilyen okból elmaradt, szintén előkelő közönséget vonzottak. Néhány esetben azonban, mint például 1881 szilvesztere mindkét mulatság a kárát láthatta a közönség megoszlásának, mint arra a Békés tudósítójának kesergő sorai is utaltak: „Sylvester éjjelén Gyulán a honvédtisztikar a »Magyar király« vendéglő emeleti termében tombolajátékkal egybekapcsolt estélyt rendezett […]. Sajnáljuk, hogy a fáradhatatlan tiszteket az ugyanez időben a kaszinónak a »Koroná«-ban tartott estélyen nélkülöznünk kellett.” Ladics László későbbi felesége, Kliment Margit néhány évvel később szintén az „egymásra szervezett” mulattságok miatt kesergett: „Ma jött meghívó a tisztektől. A szerencsétlenek Sylvester estéjén rendeznek mulatságot, és a pavilonban.”

 

A Ladics gyerekek az 1870-es években: Mária, László, Gyula, Irén és Margit

A Ladics lányok egyébként elsősorban a kaszinói mulatságokat látogatták, de annak hiányában a tiszti estélyeken is részt vettek. „A sylvesteri mulatságról, gondolom, már hallottál! Nem sikerült valami fényesen, de én azért kitűnően mulattam” – írta például a legifjabb Ladics lány, Margit az 1892-es tiszti estélyről.  A mulatságról természetesen a helyi lap, a Békés is megemlékezett, és meglehetősen udvariasan, azt jegyezte meg, hogy azon „Nem valami nagy számú, de azért szép közönség vett részt […] s kik megjelentek, semmi esetre sem bánták meg, mert a tisztikar előzékenysége folytán oly jól mulattak, hogy inkább a távolmaradottak sajnálhatták elmaradásukat.”

A táncestélyek elsősorban a fiatalság mulatságai voltak, melyen természetesen a szülők, elsősorban az édesanyák is megjelentek gardedámként, a bálozó ifjakkal nem rendelkező családok számára azonban a szilvesztereste inkább családi, esetleg szűkebb baráti körben, vacsorával egybekötött kisebb házi mulatságokkal telt. A Ladicsok esetében is megfigyelhetjük ezt az 1890-es évek második felében, mikor már Ladics György gyerekei is nagyobbrészt családot alapítottak. 1898-ban például a friss házas Ladics Margiték a szilveszterestét testvére, Ladics László házában, míg az újévet a szülői házban töltötték. Ladics Györgyné lányához írt egyik, az 1890-es évek végére datálható leveléből azt is megtudhatjuk, hogy Ladics Lászó házában szilvesztereste mind a Kliment, mind a Ladics rokonság összegyűlhetett: „Hol töltötted a szilveszterestét? Mi Laciéknál voltunk, de Klimentnének és Margitnak is fájt a feje, így hát unalmas volt az este.”

Ladics László az 1890-es években

Ladics Gyula 1899-ben

Ladics Irén 1890-ben

Ladics Margit későbbi sógornőjével, Kliment Margittal és Gabriellával

A házi mulatságok vidámabb eltöltése érdekében – az unalmas szilveszterestéket elkerülendő – A magyar család aranykönyve erre az alkalomra különböző tréfás játékokat ajánlott, mint a három kérdés, a három csésze, sorshúzás, ólomöntés, melyek leginkább az elkövetkező évhez vagy a fiatalok jövendőbelijének kitudakolásához kapcsolódó jósló játékok voltak. Azt, hogy a századelő népszerű életvezetési tanácsadója ez esetben mennyire egy kialakult általános gyakorlatot, vagy inkább egy idealizált képet írt le, nehéz lenne eldöntenünk. A Ladics családban mindenesetre a szilveszteresti ólomöntés ismert lehetett, amit megerősít egy, a századforduló éveiből való karácsonyi dísz és ólomöntő készlet, melyben még az érdekes alakú ólomdarabkákat is megőrizték. Noha kifejezetten a szilvesztereste kapcsán további játékokra nem találtunk adatot a hagyatékban, kiindulva abból, hogy más társas összejövetelek, házi bálok alkalmával a különböző társasjátékok hozzátartoztak a család szórakozásához, feltételezhető, hogy azok az év utolsó estéjén sem maradtak el. További adatok híján mindenesetre nehéz megítélnünk, hogy Gyulán, vagy éppen a Ladics családban mennyire voltak általánosnak tekinthetőek ezek a játékok, melyek párhuzamait egyébiránt a néphagyomány szilveszterestéhez kapcsolódó hasonló jellegű és célzatú jósló hiedelmeiben, szokásaiban fedezhetjük fel.

A következő generáció: Ladics Lászlóné Kliment Gabriella gyermekei körében 1905 körül

Január 1. Újév

A polgári esztendő első napjához kapcsolódó legáltalánosabb szokás az újévi köszöntés, mely a dualizmus időszakában a városi polgárság körében is általánosnak tekinthető: január elsején kifejezték újévi jókívánságaikat rokonaik, barátaik, ismerőseik, sőt adott esetben munkatársaik, feljebbvalójuk, pártfogójuk részére. A korszak általános gyakorlatát egy korabeli illemtankönyv, A pesti mívelt társalgó 1872-es kiadása a következő módon mutatja be: „Újabb időben egészen kijött a divatból az újévi köszöntés. Az a hajdani lótás-futás egy ismerőstől a másikhoz megszűnt s az ember legfölebb látogatójegy elküldése által jelenti megemlékezését. De ahol még szokásban van, ott semmiképp se mulasszuk azt el. […] Oly helyeken tehát illő öregebb rokonainkat isteni szolgálat után személyesen fölkeresni, s rövid szavakban őket megköszönteni, 12 és 1 óra között elöljárók- s pártfogóknál szokás rövid látogatást tenni, melynél az ember pár szóban megköszöni múlt évben tapasztalt kegyeiket, s jövőre is kikéri figyelmöket. Igen előkelőknek csak névjegyet kell elküldeni, de kifeledni senkit sem szabad.” Nem tudjuk pontosan, hogy a fenti idézet Gyula, illetve a Ladics család kapcsán mennyiben érvényes. A helyi újság beszámolói, illetve a Ladics család dokumentumai mindenesetre az újévi köszöntés fontosságát, és amennyiben lehet, személyes tolmácsolásának gyakorlatát támasztják alá. A Békés 1893-ban például arról tudósított, hogy az egész megyei és városi tisztikar évről évre testületileg köszöntötte a megye fő- és alispánját. Ladics László pedig naplója tanúsága szerint 1888 első napján a családon kívül a szűkebb baráti társaságba tartozó „lányos házakhoz” is, mint Klimenték és Novákék, elment újévet köszönteni.

Amennyiben személyesen nem volt lehetséges, úgy írásban illett kifejezni az újévi jókívánságokat: az év utolsó napjaiban íródott Ladics-levelek elmaradhatatlan részét képezték ezek a sorok. A köszöntés elmulasztása mindenesetre illetlenségnek számított, és rosszallást válthatott ki még családon belül is. Kliment Margit például a következő szavakkal feddte meg levelében újév után öccsét, Ferencet: „A Mamus azt üzeni, hogy nagyon csúnya tőled […], hogy újévre sem gratuláltál, s kéret, hogy tedd jóvá a hibádat.” Míg a távol lévő családtagokat levélben köszöntötték, a városban élő ismerősöknek, akiket személyesen nem kerestek fel, rendszerint névjegyet küldtek néhány sorral a hátoldalon, sőt gyakran csak a „B. ú. é. k.” rövidítéssel a név alatt.

Névjegy újévi köszöntéssel

A városi polgárság körében az újévi jókívánságok kifejezésére a 19. század folyamán a kifejezetten erre a célra készült, gazdagon díszített, névjegyméretű, nyomtatott újévi üdvözlőkártyák is egyre népszerűbbek lettek, majd a századfordulóhoz közeledve mindinkább teret nyert a képeslapok küldésének szokása is. Míg az előbbiek díszítésében a „Boldog új évet” felirat mellett a virágminták domináltak, addig a képeslapoknál már megjelentek a napjainkban is ismert motívumok, mint a malac, a szerencsepatkó vagy éppen a négylevelű lóhere. A Ladics-hagyaték képeslapgyűjteményében számos példáját találhatjuk az újévi lapok családi használatának a századforduló idejéből, míg az újévi üdvözlőkártyákat egy nagyon szép, 1880-as datálású darab képviseli.

Újévi üdvözlőkártya 1880-ból

Január elsején a városi polgárok házainál a rokonok és barátok mellett gyakran jelentek meg a családnak az év során valamilyen rendszeres szolgáltatást nyújtó alkalmazottak, például a házmester, a levélhordó, kéményseprő, lámpagyújtó stb., hogy kifejezzék újévi jókívánságaikat, viszonzásképpen némi pénzt, „borravalót” remélve a háziaktól. Bizonyos szakmák képviselői egyébiránt nem csupán szóban, nyomtatásban is átadták köszöntésüket. Tipikus példája ennek a postakönyv, melynek fedlapja tartalmazta a postások gyakran rímekbe szedett jókívánságait, de említhetjük a kéményseprők vagy a lámpagyújtók újévi dísznyomtatványait is.

Arról, hogy az újévi köszöntőknek ez a köre Gyulán is ismert volt, a helyi lapok újévi írásai is tanúskodnak, csakúgy mint Ladics Lászlóné háztartási naplóinak január 1-jei bejegyzései. Példaképpen idézzük az 1899-es év első napjának egy kiadási tételét: „kéményseprő újévi köszöntő 50 kr”, de az év első napján a koldus és a könyöradomány is rendszeresen visszatérő tételnek számított.

A házzal kapcsolatban állóknak juttatott pénzadományok mögött az évkezdethez régtől fogva hozzátartozó ajándékozás szokása húzódhatott meg. Bár maga az ajándékozás az évszázadok során mindinkább – a középkor nagy részében egyébként évkezdő napnak számító – karácsonyhoz kapcsolódott, polgári otthonokban január elsején is találhatunk rá adatokat. A fővárosban élő Csorba Géza naplójának 1874. január elsejei bejegyzése megörökíti például, hogy a napló írója ezen a napon feleségének, apjának és anyjának is adott ajándékot. A Ladics levelezésben is megjelenik az újévi ajándékozás: Ladics György 1882 utolsó napjaiban a következő sorok kíséretében küldött pénzt Sopronban tanuló fiának: „Harmincat rendes kiadásaidul, ötöt pedig újévi ajándékul, azon reményben, hogy szorgalmadat megkettőztetve a jövőben jobb bizonyítványt küldesz.” Ehhez kapcsolódóan megemlíthetjük, hogy Ladicséknál a távol lévő családtagoknak, amennyiben karácsonykor nem került sor rá, gyakran csomagot is küldtek az ünnepi eledelekből újévkor.

Az év első napjának kitüntetett jellegét hangsúlyozza az a polgárság körében is megjelenő vélekedés, mely szerint az évkezdő nap történései meghatározzák az egész elkövetkező évet. Csorba Géza fentebb idézett naplójában több példát is találhatunk erre: „Ma reggel későn ébredtünk fel, s talán egész éven át későn fogunk kelni.” – írta 1874 első napján. Egy évvel később pedig a következő sorokat vetette papírra: „A tavalyi év csütörtökön kezdődött és csütörtököt is mondott: az idei péntekkel kezdi a szerencsétlenséget?!” A Ladics családban is ismertek lehettek ezek, az év első napjához kapcsolódó hiedelmek, mint azt Ladics György 1892 elején írt jegyzeteinek kezdő sorai is mutatják: „Azon okból, mivel az év első napja péntekre esett, vajon ezen év reám nézve, tekintve a péntek naphoz kötött előítéleteket, egészben minőnek fog mutatkozni.” Ladics György gondolkodásában az év első napjának kitüntetett jellegét hangsúlyozzák egyébként bevételeiről és vagyoni állásáról vezetett naplójának évkezdő bejegyzései is: az egyes naptári évek rendszerint január elsején lejegyzett hosszabb-rövidebb fohásszal kezdődnek.

Mindenesetre akár borús, akár pozitív előjelekkel indult is az esztendő, az idő nem állt meg, s az újév napját hamarosan követte a vízkereszt, majd a vidám farsang a báljaival. Ez azonban már egy másik bejegyzésre kívánkozó téma…

Újévi képeslapok a 20. század elejéről

*

A cikk a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban megvalósuló NKFIH Tudományos Mecenatúra Katt(anj) a tudományra! (MEC-N140829) projekt keretében készült.

A szerző a Ladics család gazdag hagyatékát Polgári életmód – polgári mentalitás. A gyulai Ladics család élete a 19-20. század fordulóján című könyvében dolgozta fel. A felhasznált képek forrása: Erkel Ferenc Múzeum, Ladics hagyaték.