Családtörténetek blog
„Patengeld”, avagy keresztelési ajándék
Pallag Márta és Mézes Ádám (Magyar Nemzeti Múzeum) egy jellegzetes keresztelési ajándékkal ismerteti meg az olvasót: a keresztelési emlékéremmel, amely a családtörténeti kutatások során fontos forrás lehet, hiszen míves és értékes lenyomatát adja a szülők társadalmi állásának és kapcsolatrendszerének. A cikk a Sorsfordító virtuális családtörténeti kiállításhoz kapcsolódik, amely a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport közös projektjeként készült.
Egy pénteki napon, 1657. február 23-án Ulm városában Christian Kürstnek és nejének, Walburga Fündnek megszületett második gyermeke és egyben első leánya, aki a keresztségben még aznap a Dorothea Elisabetha nevet kapta. A korszakban a magas csecsemőhalandóság miatt a keresztelő megtartásával jobban siettek, így gyakran már a születéskor vagy az azt követő napon megkeresztelték az újszülöttet. Szerencsés esetben természetesen, amennyiben a csecsemő állapota nem adott aggodalomra okot, akkor törekedtek arra, hogy lehetőleg a születést követő vasárnapra essen a keresztelő. Ekkor ugyanis a családtagok a legnagyobb számban jelenhettek meg. A fiúk a keresztségben gyakran kapták édesapjuk nevét, a leányok pedig a nagyanyjukét, vagy keresztanyjukét.
Dorothea Elisabetha Kürst születési bejegyzése. „Dorothea Elisabetha, Eltern Herr Christianus Kirschelius von Grimm aus Meißen, und Waltburg Fündin. Gvattern, Herr Balthaßar Kühn, Buchtruckher und Fr. Elisabetha Johann Millerin, auch Dorothea Johann Gerlinin.” Ulm, Evangélikus anyakönyv, 1657.02.23.
A keresztelő, avagy „az első tisztesség napja”, tehát családias jellegű ünnepnek számított. Napját a szülők gondosan feljegyezték. A szertartás egyszerű keretek között zajlott, helyszíne pedig gyakran a szülői ház volt. A kis Dorothea Elisabetha esetében az ulmi evangélikus anyakönyv pontosan nem tudósít róla, hogy a keresztelési szertartás az ulmi evangélikus nagytemplomban vagy a család otthonában történt-e.
A keresztszülők általában társadalmilag egyenrangúak voltak a szülőkkel és megtisztelő tisztségüket „szent szövetségnek” tekintették, mely által még szorosabbá, bensőségesebbé vált a rokonság köteléke. A szertartást követően pedig lehetőség nyílt ajándékok átadására. Ennek jellege, anyagi értéke természetesen függött a keresztszülő társadalmi és vagyoni helyzetétől. Abban az esetben, amikor módosak voltak a keresztszülők, általában ötvöstárgyat ajándékoztak – ezüst, esetleg arany láncocskát vagy érmet.
Dorothea Elisabetha későbbi sorsáról sajnos többet nem tudunk meg az anyakönyv lapjaiból, azonban emlékét mindmáig őrzi az a kis keresztelési érem, amely keresztapjának, Balthasar Kühnnek az ajándéka volt keresztlánya számára, és ami a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.
Dorothea Elisabetha Kürst keresztelő érme. Ulm, 1657. Aranyozott ezüst.
Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz: MNM.ET.C.36.946.2
Személyes, felirattal ellátott emlékérem ajándékozása a keresztgyermek számára már a 16. századtól kezdve elterjedt szokás volt. Ezáltal tehát nemcsak a keresztelés napjáról emlékeztek meg, hanem egy jelentősebb anyagi értékkel bíró, nemesfémből készült, olykor díszes keretbe foglalt ötvöstárgyat ajándékoztak a megkereszteltnek. A korai időszakból származó, 16-17. századi keresztelő érmek előlapján bibliai jelenet látható, leggyakrabban Jézus megkeresztelése a Jordán vizében, de előfordul az Angyali üdvözlet, Krisztus születése vagy a névadás szertartásának ószövetségi párhuzama, Krisztus körülmetélésének jelenete. Gyakran egészült ki az éremkép bibliaidézettel is, leggyakrabban a Márk evangéliumának 16. fejezetéből („Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.”) vagy Pál apostol galatáknak írt levelének 3. fejezetéből („Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra”).
A keresztelőérmek típusai között megkülönböztethetjük a mindkét oldalán éremképpel ellátott darabokat illetve az egyik oldalán éremképet, a másikon az egyedi gravírozásnak, vagy betűmaratásnak helyet hagyó, díszes kerettel és füllel ellátott medalion formákat. Ez utóbbi esetben a hátlapon rendszerint a megkeresztelt gyermek neve, születésének egészen pontos – gyakran az órát is megadó – dátuma, illetve a keresztapa neve olvasható. Az érmeken ritkán fordul elő mesterjegy. Egyes német városokban, például Nürnbergben vagy Augsburgban az érem készítője és a hátlapi díszes felirat készítője nem ugyanazon mester volt. A kalligrafikus betűket használó feliratokat tehát az erre szakosodott betűvésnökök készítették.
A „Patengeld”, tehát a keresztelés alkalmára a keresztgyermek részére adományozott emlékérem vagy medál egyfajta amulettként, bajelhárító funkciót betöltő tárgyként is értelmezhető. Az érmen ábrázolt védőszent vagy vallási szimbólum egyértelműen utalt viselőjüknek minden földi bajtól, betegségtől való megóvására – amely érdekében az újszülött patrónusa, a keresztszülő közbenjár.
A kis Dorothea Elisabetha édesapja, Christian Kürst (a korban divatosan latinizálva az anyakönyvek lapjain Kirschelius, illetve Kürschelius) betűöntő a Szász Választófejedelemség területéről Grimma településről származott, azonban már Meissenből települt át Ulmba. Feleségével, a grimmelfingeni származású Walburga Fünddel 1655 előtt kötött házasságot, frigyükből nyolc gyermek született.
Betűöntő, Jost Amman: Das Standebuch, 1568
A betűöntő (Shrifftgiesser) feladata volt, hogy öntéssel a nyomda számára előállítsa a kiválasztott szedéshez megfelelő betű- és karakterkészletet. Kezdetben maguk a nyomdászok feladata volt a betűöntés, azonban a XVI. századra a nagyobb nyomdák már külön szakembert alkalmaztak erre a fontos feladatra. A feladata volt az alapötvözet, az ún. betűfém elkészítése, illetve a megrendelő igényeinek megfelelő öntőforma előállítása is. Nem tudjuk, hogy Kürst csak egy nyomda alkalmazásában állt vagy betűöntőként szélesebb megrendelőréteg igényeit is kielégítette-e, mindenesetre szakmája keresett volt a korszakban. 1666 után mind ő, mint teljes családja eltűnik az ulmi forrásokból, vélhetően mesterségét máshol folytatta Balthasar Kühn halála után.
Christian Kürst feltételezhetően az ulmi Kühn nyomda alkalmazásában állhatott, ezt támasztja alá, hogy gyermekei keresztapja következetesen Balthasar Kühn Ulm városának nyomdásza volt.
Kühn 1615-ben született Erfurtban, ahol Martin Spangenberg könyvkiadónál és nyomtatónál eltöltött évek során tanulta ki a szakma fortélyait. Ötévnyi vándorlás után érkezett Ulmba, ahol 1637. augusztus 1-jén feleségül vette Anna Görlint (1606-1649), Johann Sebastian Meder (?-1635) ulmi nyomdász özvegyét. Meder halála után 1636-tól özvegye vitte tovább a jól menő családi vállalkozást.
Kühn felesége kezével megszerezte az ulmi városi nyomda vezetését is, amelyet Johann Meder (1576-1623) alapított 1611-ben. Kühn évi 40 forintért vállalta a nyomda üzemeltetését és a következő évtizedekben a korszak jelentős könyvkereskedőjévé és kiadójává vált. Anna Görlintől, majd második nejétől, Anna Wilhelmtől összesen kilenc gyermeke született.
Termékpalettáján megtalálhatók voltak egyházi (elsősorban protestáns), orvosi, földrajzi és történelmi témájú könyvek. Kühn gondozásában jelent meg például Martin Zeiller protestáns topográfus és polihisztor A magyar királyság leírása című, több kiadást is megélt útleírása 1646-ban, továbbá Tobias Wagner, Christoph Schorer, Conrad Dieterich művei. Kühn ismert volt a rendkívül színvonalas nyomtatványairól is. Balthasar Kühn 1667-ben hunyt el köszvényben, amely már évtizedek óta sújtotta, nyomdáját fia, majd unokája vitte tovább egészen az 1730-as évek közepéig.
Conrad Dieterich művének ulmi kiadása, vélhetően Christian Kürst “betűivel”, 1658
Áttérve a keresztanyákra, Johann Miller feleségével, Elisabethtel kapcsolatban a kutatás során nem került elő semmilyen információ. Valószínűleg rokon vagy szakmabeli ember felesége lehetett, akit a szülők felkértek a keresztanyaságra. Ezzel szemben a másik keresztanya személyére nézve több forrással is rendelkezünk. Dorothea (1603-1678) férje Johann Gerlin (?-1662) vagy más írásmóddal Görlin neves frankfurti nyomdász volt, Ulmban is működő könyvkereskedéssel. Feltételezhető, hogy Johann annak a néhai Anna Görlinnek volt a rokona, aki a keresztapa, Balthasar Kühn felesége volt.
Hans Weigel rendkívül izgalmas és széleskörű, a kor öltözködési szokásait bemutató művének, a Trachtenbuchnak újrakiadását Kühn nyomtatta és Gerlin adta ki 1639-ben, tehát a két cég vezetése között nem csak rokoni, hanem komoly szakmai kapcsolat is volt. Johann Gerlin halála után özvegye, Dorothea folytatta a frankfurti és ulmi üzletet, egészen 1678-ban bekövetkezett haláláig. Többek között kiadta Johannes Scultety Armamentarium Chirurgicumát, amely a korszak úttörő, számos illusztrációval ellátott első sebészeti tankönyve volt. Mindenképpen említésre méltó, hogy Sopron híres evangélikus lelkésze, Matthias Lang számára is szállított könyveket és a fennmaradt levelezéséből tudjuk, hogy kapcsolatban állt Johann Kohl soproni könyvkötővel is. Dorothea 1678-ban hunyt el Ulmban. Nem lehetetlen, hogy Christian Kürst betűöntőként Johann Gerlin frankfurti nyomdája számára is teljesített megrendeléseket, ami bizonyíthatja szakmai felkészültségét és keresettségét is.
A családtörténeti kutatások során, egy élet kezdetének tehát nemcsak írott forrása, de tárgyi emléke is lehet. A keresztelésre adott ajándékok jellegzetes ötvöstárgya, a keresztelési emlékérem, míves és értékes lenyomatát adja a szülők társadalmi állásának és kapcsolatrendszerének.
*
A cikk a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban megvalósuló NKFIH Tudományos Mecenatúra Katt(anj) a tudományra! (MEC-N140829) projekt keretében készült.
A Sorsfordító interaktív, virtuális kiállítás lehetőséget ad arra, hogy egy 17-18. századi férfi vagy nő, nemes vagy polgár bőrébe bújva bolyongjunk az élet labirintusában. A kiállítás elérhető a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján.
